A kedves olvasók egy része gondolom, már pontosan tudja, hogy mire is számíthat: az eddigi Spartan Race cikkeim utolsó példányára. Akik még nem olvasták volna a többi cikkemet, azoknak leírnám néhány mondatban, hogy mi is a Spartan Race. 

A Spartan Race egy olyan terepfutóverseny, mely során akadályokat kell teljesíteni. Ezek - a teljesség igénye nélkül - lehetnek: különböző cipelős akadályok (mint a homokzsák, megtöltött vödör, farönk, stb.), vagy mászósak (mint például a különböző magasságú falak és egyéb finomságok). Ezek az akadályok különböző távon találhatóak. A legelső verseny ebben a sorozatban, amiről cikket írtam, az 5+ kilométeres távon zajlott, míg a második egy 13+ kilométeres verseny volt Tokajban, végül pedig 1 évvel később, 2017.10.21-én Eplényben teljesítettem a Beast távot, ami pedig 21+ kilométert jelent.

Idén több Spartan-on is részt vettem, Veszprémben egy Sprint és egy Charity futamon, Kazincbarcikán egy Superen, végül a Beast-tel meglett az úgynevezett Trifecta. Ez egy három darabból álló érem, mely a három versenyt teljesítve összeáll egy naggyá. Tudom, sokaknak ez nem jelent sokat, de számomra az életmódváltásom egyik mérföldköve lett. Ezért a nagy éremért megváltoztattam az étrendemet, elkezdtem edzeni, futni és még magammal is kezdek megelégedni. :) Hogy hova tovább, ha ez megvan? Az még a jövő zenéje.

Na, de jöjjön maga a verseny. Szerencsénk volt, kimondottan jó futóidő köszöntött minket, mikor kiszálltunk az autóból az eplényi P1-es parkolóban. Amint megláttuk a tömeget, hogy mennyien várnak ott a ksivonatra, inkább legyalogoltunk a versenyközpontba. Gyors pakkfelvétel, és irány be a fűtött sátorba, hiszen még majd másfél óránk volt a rajtig. Ott ismerősök üdvözlésével telt az idő, illetve a lelki és mentális ráhangolódással. Lassan közeledett a 9:00 óra, közeledett a rajtom. Tudtam: a következő nagyjából 7-8 órában kint leszek a pályán, új ismeretségekre teszek szert, és végigküzdöm magam a távon és akadályokon. Az járt csak a fejemben, hogy soha, de soha nem adom fel, és hogy délutánra a nyakamban lesz a zöld érmem. Magáról a versenyről túl sokat nem óhajtok írni: volt 1-2 akadály, ahol sokat anyáztunk (drágaságos Vödörcipelés, a Homokzsákról nem is beszélve), de összességében ez a verseny nyírt ki legkevésbé. Tény, hogy igazából csak túrázni mentem, hogy ne veszítsem el a teljes hétvégémet, de akkor is. :)

Cikkemet az egyik kedves versenyzőtársam videójával zárnám: