A tavalyi év során beindult az Eötvös Klub: egy sorozat, melyben volt Eötvös Kollégistákat kérünk meg, hogy beszéljenek egyetemista éveikről, azon belül is a 10-20-40-50 évvel ezelőtti Eötvös Kollégiumban töltött időszakukról, illetve életfilozófiájukról, az egyetemista évek óta eltelt időről és jövőbeli terveikről. Így voltak vendégeink már többek között volt igazgatóink, Garab Győző fizikus és a Kopasz Kata - Szalai Tamás házaspár. Ezúttal pedig közkívánatra a sokunk által nagyon szeretett Németh Józsi Tanár Urat hívtuk meg. A Tanár Úrról köztudott, hogy imád tanítani (többször említette, hogy "Nekem a munkám a hobbim"), szakmailag is nagyon felkészült, illetve nem veti meg a humort sem.

Orosháza környékéről származik. A várostól 8 km-re lévő tanyasi iskolában tanult, saját bevallása szerint jó tanuló volt ("Bár tanulni azt nem igazán kellett"). Jól érezte magát az állatok között és a TSZ-ben képzelte el a jövőjét, tanára unszolására mégis a városi gimnáziumba, a Táncsicsba ment, ahol először - maradva az állatoknál - állatorvos szeretett volna lenni. Hamar kitűnt azonban, hogy nemcsak érti a matematikát, hanem diáktársainak érthetően el is tudja magyarázni. Négy év gimnázium után érkezett Szegedre, ahol ábrázoló geometria szakot kezdett. Az egyetemi éveit felidézve mesélt nekünk Leindler László Professzor Úr szigoráról, Rédei László szórakozottságáról (aki más unokáját hozta haza a bölcsődéből, és erre mondta: "Azért sírt akkor annyira!"), Kalmár László éles elméjéről, Tandori és Szőkefalvi Professzorok emberi nagyságáról is.

Az Eötvös Kollégiumban 1963 és 1967 között lakott, ebben az időben kb. 25-en éltek itt, hatágyas szobákban. Már az első napokban szemet szúrt neki, hogy miért tanul itt mindenki ennyit, pedig még csak szeptember van ("Rögtön meg is bántuk, hogy ide jöttünk"). Később azért már nem csak a tanulásról szólt a kollégista élet, azonban úgy véli, a folyamatos elvárásoknak való megfelelés sokat edzett rajta.

Németh József matematikusok generációit tanította a Bolyai Intézetben, részben engem is. Azért csak részben, mert ugyan nem nála vettem fel az Analízis előadást, de a szomszéd teremben is hallottuk, ahogyan ő magyarázza a tárgyat. Olykor az asztal tetejéről tette ezt, máskor Elena/ln(a) vagy a "búbos vöcsök" is segítségére volt. A nem deriválható függvények pedig szerinte könnyen felismerhetők, csak be kell feküdni melléjük a takaró alá: ha simogatás közben szúr, akkor nem deriválható, ha viszont sima az érzés, akkor deriválható. Ugye mindenki érti? :)

A beszélgetést több mint 40 ember hallgatta, köztük jelenlegi Eötvösösök és külső érdeklődők is. A TTIK HÖK jóvoltából pogácsával és keksszel, Hunyadi Igazgató Úrnak köszönhetően pedig finom borokkal szolgálhattunk vendégünknek és a közönségnek. A sorozatot szeretnénk ősszel folytatni, hiszen az egyetemi tanárok, professzorok között még rengeteg Eötvös Kollégista található.

A beszámoló mellé itt olvasható néhány, a Tanár Úr kontextusból kiragadott idézete az estről:

- "Diktafon be van kapcsolva? Feleségem fogja hallani?"
- "Fontos kérdés, hogy milyen szerepe van a tanárnak. Valaki odajött, hogy első két évben utálta a matematikát a tanárral együtt, utána már csak a matematikát, mert tanárváltás volt."
- "A gimnáziumba a faluból jöttem, F-es lettem, hát az ugye a kezdő orosz volt, ami azt jelentette, hogy örültek, ha magyarul beszéltünk rendesen."
- "Elvégeztem a gimnáziumot, és akkor hát kérdeztem, hogy maradhatok-e ott mindjárt tanítani? Mondták, hogy inkább azért előbb az egyetemre még el kéne jönni."
- "Első algebra óránkon Rédei bejött, beszélt egy fél órát, egy kukkot sem értettünk. Volt egy srác, az állandóan bólogatott. Jött a szünet, lement, visszajött és elnézést kért tőlünk, mert azt hitte, hogy harmadévesek vagyunk."
- "Amerikában hallgatók véleményeztek, hát jó véleményeket kaptam. Az egyik írta, hogy >>One of the best teachers<<. Ki is kértem, hogy mi az, hogy >>one of<<?"
- "Lelkesedés, szenvedély, humor! Ez a legfontosabb három dolog egy tanárnál."
- "Az, hogy az ember a hobbiját csinálja a munkájában, az megfizethetetlen. Nem is fizetik meg..."
- "Pakoltam be a székeket a lakásba a kertből, és hát úgy mentem be az üvegajtón, hogy nem volt nyitva... Mindenesetre a fejem úgy nagyjából bekerült, feleségem is ott volt, fogta a tarkómat, azóta sem tudom, hogy nyomta-e befele vagy húzta kifele."
- "Hát úszni szoktam, de nem annyira rendszeresen, tehát mondjuk azt hiszem tavaly előtt úsztam utoljára..."
- "Utazni nem szeretek. Ott lenni már igen!"
- "Minden nap legalább két órát sétálok. Ez föl van véve még mindig?" (- Igen.) "Tehát a (hangosan) FELESÉGEMMEL szoktam sétálni."
- "Dolgozatíratás közben kérdezték tőlem: mennyi van még hátra, Tanár Úr? Hát egy két-három évet még úgy szeretnék magamnak..."
- Csínytevésekről: "Csináltunk olyat is, hogy... Én persze csak néztem!"
- Nőkről: "Hát mi csak a tanulással foglalkoztunk, ilyesmivel nem... (nevetve)"
- Bakancslistájáról: "Szeretnék addig tanítani, amíg a dobogóra fel tudok mászni."

Befejezésül pedig álljon itt egy előadása, amit a Józsi Tanár Urat megismerni szándékozó érdeklődőknek ajánlok!

Győrffy Lajos, az Eötvös Klubok szervezője
Fotók: Szabó Adrienne