Hétfő reggel van. Már megint. Ilyenkor nekem személy szerint, ha zenéről van szó, a legkevésbé sem az hiányzik, hogy valaki közhelyekkel traktáljon arról, mennyire szép az élet. Még a hétvégét gyászolom, örülök, hogy csak egyszer kellett „szundit" nyomnom, a szomorú dalok…

Dalok, amik ha máshogy nem, de a nevükben megidézik a mostanában oly sokat hiányolt napot, napfényt (vagy a napégést). Klasszik rock, upbeat retro, optimista és sötét alterszámok egy rakáson novemberre.#köd,ködeverywhere