Rövidülnek a fényes nappalok, és egyre hosszabbak a korán sötétedő éjszakák. A fénykép egy padlásszoba ablakából készült. A lemenő napsugarak világította szoba ablakán megcsillannak a parányi vízcseppek. Határvonal a kinti hideg és a szobában honoló meleg színterén.

A képhez egy versrészletet csatolnék Kosztolányi Dezsőtől.

"Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek."

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Kávai Zsuzsanna