A csillagászok nagy kalandorok tudnak lenni. Éjszakánként fényévnyi távolságokra repülnek el távcsövek és műszerek segítségével, nappal pedig számítógépeik merevlemezeinek megabyte-jait rendezgetik képletesen, hogy kiderítsék, hogyan változott a vizsgált csillaguk fényessége. Az utazás a két véglet között többféleképpen is megvalósulhat. Az egyik példa erre a tanulmányi kirándulás. A szegedi csillagász oktatók és hallgatók időről időre egy közös kirándulásra indulnak el, hogy tágítsák látókörüket a kicsiny országunkban elérhető csillagvizsgálók, kutatóintézetek lehetőségei révén.

Volt olyan szerencsém, hogy részt tudtam venni a 2015 májusára szervezett csillagászkiránduláson, amely keretében a debreceni MTA Atommagkutató Intézetet (ATOMKI) és a Mátrában található Piszkés-tetői Obszervatóriumot tekintettük meg. A kiránduláson 18-an vettünk részt, alapszakosok, mesterszakosok, doktorandusz hallgatók és oktatók egyaránt.

A reggel fél hetes indulást követően délelőtt 11 óra körül érkeztünk meg a cívisvárosba, ahol egy kis várakozás után el is kezdődött a napi programsorozatunk. Először az ATOMKI kutatóitól hallgattunk érdekes előadásokat a legkülönbözőbb témákban, mint például az Intézet története vagy az intézetben folyó kutatások. Számunkra a legérdekesebb téma a nukleáris asztrofizika volt, amely a csillagokban zajló magfúziós reakciókat vizsgálja. A felvezetés után egy ajándékcsomagot is kaptunk az intézettől, majd három kisebb csoportba bontva megkezdtük a körtúránkat a laborok között. Az egyik állomáson, a Részecskegyorsító Centrumban egy nagy méretű ciklotront tekintettünk meg, ahol a fizikus kutatók vizsgált részecskéiket, atomjaikat gyorsíthatják fel, és tanulmányozhatják a fizikai tulajdonságaikat. A ciklotron ráadásul olyan speciális nyalábelvezető rendszerrel rendelkezik, amelynek területe több elkülönülő részterületen helyezkedik el. Működése közben a helyiségeket automatikusan lezárja a biztonsági rendszer, így a részecskegyorsító berendezés felügyeletét egy külön vezérlő helyiségben kell elvégezni.

A nagyméretű ciklotronberendezés

Következő állomásunk a Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratórium volt, ahol alapvetően kormeghatározással, környezetvédelemmel és klímakutatással foglalkoznak. A stabilizotóp-arány hagyományos meghatározását egy tömegspektrométerrel valósítja meg. Négy évvel ezelőtt beszereltek egy olyan új tömegspektrométert, amellyel a részecskegyorsító-elvet felhasználva sokkal pontosabban lehet meghatározni a vizsgálandó minták úgynevezett 14C izotóparányát. A világ minden pontjáról érkeznek ide minták, és a legrégebbi mintegy öt-hatezer évvel ezelőtti volt.

Az új, részecskegyorsító-elven működő tömegspektrométer, amellyel nagy pontossággal lehetséges a kormeghatározás

Végül az utolsó laborban egy épülő részecskegyorsítót láthattunk, amelynek sok nukleáris asztrofizikai vonatkozása lesz elkészülésekor. Annak ellenére, hogy félkész állapotban van, már most tudnak alapkutatásokat végezni az ott dolgozó fizikusok. Ez egy kicsit arra emlékeztetett engem, hogy amikor egy, több kisebb tükörszegmensből álló, nagy távcsövet építenek, a több évig is eltartó összeszerelése közben is végeznek tesztméréseket. Amikor például egy 16 tükörből álló rendszernek csupán hat egymás melletti szegmense van kellő precízséggel elhelyezve, a csillagászok már rögtön ki is szeretnék próbálni. Meglepő, hogy már akkor teljesen jól használható felvételeket, méréseket tudnak elvégezni. Úgy érzem, hogy Debrecenben ennek a magfizikai laboratóriumi megfelelőjét láttuk.

Épülő részecskegyorsító vége. Egy-két éven belül a székek helyén különböző spektrométerek és egyéb műszerek lesznek

Debrecentől érzékeny búcsút vettünk, és a másik akadémiai intézmény felé vettük az irányt. A Mátrában található MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet Piszkés-tetői Megfigyelőállomása felé. Délután négy óra környékén érkeztünk meg, és a buszból kiszállva rögtön megéreztük a friss hegyi levegő illatát. Idő hiánya miatt itt sem tudtunk mindent végignézni, így kimaradt a központban elhelyezkedő főépület, ahol a mérő, illetve az ügyeletes csillagászok pihennek. Az épület külön érdekessége, hogy felülről nézve az Oroszlán csillagképet formázza. Megtekintettük a híres Piszkés-tetői Schmidt-távcsövet, ami látványra igen nagynak tűnik a 90 cm-es főtükörátmérőjével, illetve a 60 cm-es korrekciós lemezével. Ennek a távcsőnek olyan a fénygyűjtő ereje, hogy a felvételein távoli, halvány galaxisok is láthatóak. Ezután megcsodáltuk Magyarország legnagyobb távcsövét, az 1 méteres Ritchey-Chrétien-Coudé rendszerű távcsövet, amelynek méretei igen monumentálisak, alig fér rá egy felvételre. Nemcsak méreteiben, hanem műszerezettségében is kiemelkedik ez a távcső: spektroszkóp, spektrográfok és CCD-kamerák vannak felszerelve hozzá. Megtudtuk, hogy a másik kettő kisebb távcső éppen felújítás alatt volt, így azokat csak csupaszon tudtuk megnézni. Amint befejeződik a felújításuk, a két fő műszerhez hasonlóan a főépületből is lehet irányítani a távcsöveket, teljesen automatizáltak lesznek. Bár ezek a tükrös távcsövek világviszonylatban eltörpülnek a nyolc-tíz méteres tükörátmérőjű óriástávcsövek mellett, mégis versenyképesek tudnak lenni, hiszen ezeket a távcsöveket könnyebben lehet például átirányítani egy hirtelen feltűnt (extragalaktikus) szupernóvára, míg a nagyobb műszerek mozgásterét pont a szoros távcsőidő szűkíti le.

A 90 cm-es Schmidt-távcső. Sajnos kicsit bepárásodott a telefonom optikai lencséje, ám ez az egyetlen olyan felvétel, ami teljes egészében mutatja a távcső tubusát

A sok fejtágítás után a közelben lévő szálláson elfogyasztottuk a már nagyon várt meleg vacsorát. Ezután egy beszélgetős estet szerveztek a PhD-sok, ami sikeresen megkoronázta az egész napos programot. Ismerkedtünk, az idősebbek nosztalgiáztak a régen letett vizsgákról, amelyeknek egy része sokunknak még éppen hátra van. A szakmázás mellett sok olyan témáról is beszélgettünk, amelyen keresztül jobban megismertük egymást.

Nagy élmény volt számomra a csillagászkirándulás, mert sok új dolgot tudtam meg az országunk adta kutatási lehetőségekről, és jó pár új leendő kollégával ismerkedtem meg. Hálás vagyok a kirándulást szervező PhD-soknak, akik igen színvonalas programot hoztak össze. Alig várom a következő csillagászkirándulást!

Bókon András