A könyvbemutatók sorát tarkítva, most egy olyan alkotást szeretnék bemutatni, amely nem tartozik (még) a nagy klasszikus művek közé, talán azért, mert elég friss. Mark Lawrence Széthullott birodalom trilógiája az elmúlt három évben folyamatosan jelent meg a magyar boltok polcain és került az olvasók kezébe.

Egy nagyon izgalmas, fordulatokkal teletűzdelt alkotásról van szó, amely kegyetlenül maga mellé szögezi a gyanútlan olvasót, és nagyon gyorsan magával ragadja. Egyetlen "hátránya", hogy a teljes történet komplexen csak akkor érthető meg, ha az ember mind a három könyvet elolvasta, mivel több szálon elinduló és futó cselekménye csak a harmadik könyvre adja ki a teljes sztorit

A történet egy, jóval az általunk ismert civilizáció felemelkedése, kiteljesedése és pusztulása után játszódik egy poszt-apokaliptikus világban, amely visszasüllyedt a középkori keretek közé. Ha az ember megnézi a könyvekben mellékelt térképet, egy eltorzított, de ismerős Európával találkozik. A mi jelenünk, vagy jövőnk embereit, mindenesetre a könyv idejéhez viszonyítva múltban élt embereket "Építőknek" nevezik, akik bizonyos "Napok" segítségével elpusztították magukat és a világukat, ami pedig ennek romjain felépült, egy sötét középkorra emlékeztető rend. Az "Építők" korából csupán a számunkra is ismerős ókori szerzők művei, a katolikus egyház befolyása, tanai, néhány torz, romos épület és a múlt technológiái által generált, a "Napok"  káros mellékhatásainak betudható energia, amit mágiával azonosítanak, maradt hátra.

Ezen körülmények között próbálnak boldogulni az emberek, ki ahogyan tud. A "Napok" villanásai óta kialakult új Európa országait egy Birodalom egyesítette hosszú időn keresztül, amely leginkább a Német-Római Császárságra emlékeztet, de a királyok, grófok, bárók politikai harcai során ez is felbomlott és a regény tulajdonképpeni kezdőpontja az interregnum alatt van. A főszereplő Honorous Jorg Ancrath herceg, aki kilenc évesen egy tövisbokorba gabalyodva nézte végig anyja és öccse brutális halálát. A fiatal fiúban a tüskék és az emlékek mély nyomot hagytak, innen is a három könyv címe: Tövisek Hercege, Tövisek Királya, Tövisek Császára. Bosszú- és hatalomvágy fűti, tizenöt évesen király, majd császár akar lenni és ennek érdekében minden eszközt megragad. Legelőször egy portyázó rablóbanda élén jelenik meg, az "úti testvérek" körében, akik sajátos szabályok szerint élnek. Ennek a sajátos testvériségnek a tagjai fogják őt útján, céljai elérésében segíteni.

Mivel nagyon nehéz úgy mesélni a történetről, hogy az ember ne spoilerezzen sokat, így inkább a regény, stílusáról, milyenségéről és gondolati hátteréről fogok kicsit mesélni. Nyelvezetét tekintve közvetlen, maga a főszereplő meséli el az eseményeket, mint egy napló, pont ezért érzi úgy az olvasó, hogy kicsit hozzá is szól. Ezáltal az érzelmi háttere és gondolati mondanivalója is jobban kidomborodik a regénynek. Stílusában és brutalitásában talán hajazza George R. R. Martin, mindenki által, legalább a filmek által ismert művét. Bár az olvasó által megkedvelt szereplőket nem tünteti el a porondról folyamatosan, de az elfolyt vér, megölt emberek mennyisége jóval magasabb, sőt a leírás is sokkal részletesebb. Ráadásul az új világban működő "mágia" mellékhatásaként visszatérő holt lelkek, zombik, különös, torz lények is járnak-kelnek, akiket különös erejű emberek irányítanak. Emiatt hajlamos az ember hamar levonni az értékítéletet róla és csupán durva stílusa alapján megítélni. Pedig, jelen esetben találó a "zord külső érző szívet takar" kifejezés, mert ha az ember megfigyeli mind a főszereplő jellemváltozását, mind a körülötte lévő világ változását, rájön, sokkal több mindenről szól, mint egy őrült kisfiú hatalomvágyból elkövetett tombolása.

A műnek több fontos üzenet van ilyen értelemben, de mindegyik egy felé mutat: az akarat erejére, arra, hogy mi mindenre képes az ember egy cél érdekében. Az elődök és az utódok, a két világ közös jellemzője, az emberek mindkettőben nagy dolgokat akartak véghezvinni és a világot irányítani, nem nézve azt, hogy milyen utat járnak be közben. Az ellentét csupán annyi, hogy míg az "Építők" a technológiai fejlődés során már a gondolat útján akarták irányítani a világot, addig az utódok, és leginkább a főszereplő, brutális módszerekkel akart nagy befolyásra szert tenni. Mark Lawrence mindamellett, hogy egy hihetetlen módon megkomponált, fordulatokkal és meglepő eseményekkel teletűzdelt könyvet írt, egyfajta üzenetet is megfogalmazott, ami az én értelmezésemben a következő: az akarat egy veszélyes fegyver, óvatosan kell vele bánni, hiszen az akarat, amely során célunkat akarjuk megvalósítani elvakíthat bennünket és nem számolunk az esetleges következményekkel.