A sokszor hallott jelmondat, miszerint "A felsőoktatás ingyenes" már-már ténylegesen azt a képzetet keltheti, hogy semmilyen költséggel nem jár, ha az ember bekerül az egyetemre. Ez azért nem teljesen igaz. 

Természetesen azok, akik államilag finanszírozott képzésben vesznek részt, sok költség alól mentesülnek, de még ez sem jelenti azt, hogy költségmentesen lehetne egyetemre járni. Sok olyan apró költség merül fel a mindennapokban, amelyek talán csak összeszámolva tűnhetnek soknak, főleg azok számára, akik vidékről járnak be az egyetemre. A lakhatás - pláne ha albérletről van szó -, az étkezés, az internet, az utazás mind olyan hétköznapi szükséglet, amiért fizetni kell.

Szegeden az ember szerencsés helyzetben van, hiszen az egyetem és a város olyan szorosan összekapcsolódik, hogy már egyfajta szimbiotikus kapcsolatról beszélhetünk, így rengeteg olyan ösztöndíj és támogatási forma van, ami a hallgatókat hivatott segíteni. De nagyon sok esetben nem biztos, hogy ez elég, mindezen lehetőségek mellett sok hallgatónak kell egyetem melletti állás után néznie, hogy költségeit fedezni tudja, szülein segíteni tudjon.  Itt, Szegeden ebből a szempontból is előnyös helyzetből indul a hallgató, hiszen több diákszövetkezet is van, aminek a segítségével munkához juthat. Szeretném leszögezni, hogy a továbbiakban a saját tapasztalataimra hagyatkozva fogok írni, és próbálok olyan gondolatokat megfogalmazni, amelyek segíthetik azokat, akik hasonlóképpen ilyesmire adnák a fejüket.

Szegeden sok diákszövetkezet található, amik állandó jelleggel rengeteg munkalehetőséget kínálnak, de ezekből körültekintően kell kiválasztani a megfelelőt. Érdemes több szövetkezethez is beregisztrálni, mert így akár alkalmi munkákhoz is juthat az ember, de fontos, hogy ha állandó munkát keres, azt csak egy szövetkezeten keresztül teheti meg. Persze, ma már az internetnek hála sok helyen lehet ingyenesen, elkötelezettség nélkül regisztrálni, de sokszor így sem ússza meg az ember a bürokrácia csapdáját és több helyen többször kell jeleznie például, hogy "igen én vagyok én, már regisztráltam, már adtam meg telefonszámot ...stb".

Ha az ember ezen túljutott és sikerült akár egy, akár több ilyen szövetkezettel felvennie a kapcsolatot, a munka kiválasztásának is vannak fontos szempontjai. Nem könnyű olyan munkát találni, ami minden szempontnak megfelel, lehet, hogy sokáig nem, vagy csak alkalmi munkát talál az ember, de sohasem szabad feladni, nézni, keresni kell a lehetőségeket. Nagyon körültekintően, a lehető legtöbb részletet kiderítve kell eljárni a munka keresése során, hogy a hallgató tájékozott legyen, pontosan milyen munkára is jelentkezik, és ez milyen feltételekkel jár. Érdemes az időbeosztásról információkat szerezni, sok olyan munka van, amelynél nappali tagozatos diákokat keresnek állandó nappali munkára, de az nem összeegyeztethető az órarenddel; viszont van több olyan hallgatóbarát lehetőség is, aminél a beosztás igazodik az órarendhez, és 4-8 órás műszakokat vállalva lehet dolgozni. Van olyan munka, ami előképzettséget igényel, ezeket általában megelőzi egy oktatás, amit a munkaadó tart. Az erről kapott információkat kritikával kell kezelni és érdemesebb kicsivel nehezebbre számítani, mint amilyennek leírják a szövetkezetnél, hiszen az általános tájékoztatókon senkit sem akarnak elijeszteni.

Ha már megvan a közvetítő szövetkezet, megvan a megfelelő munka, ami úgy tűnik igazodik az órarendhez is, még mindig ott lesz a kétely: "hogyan fogom tudni összeegyeztetni a tanulással". Ez egyáltalán nem könnyű feladat, de nem lehetetlen. Fontos, hogy a munka ne menjen a tanulás rovására, hiszen azért van az ember egyetemen, hogy tanuljon. Munka és tanulás, elég ambivalens érzéseket kelthet ez a kettősség, de nem zárják ki egymást. Oda kell figyelni arra, hogy ha sikerült részmunkaidős állást szerezni, és az ember maga rakja össze a beosztását, akkor ne vállaljon többet annál, mint amennyi belefér. Lehet, hogy ez az adott munkahelyen, csak a minimálisan teljesítendő órák számát fogja megütni, de ne nem szabad elfelejteni, a munka csak kiegészítés, a tanulás az első.