Kutus Bence mesterszakos vegyész szakkollégista Jack Nicholson életművére ad rálátást az itt következő cikkében.

John Joseph, azaz Jack Nicholson (született 1937-ben) 2010-ben játszott utoljára a Honnan tudod? (How do you know?) című vígjátékban Reese Witherspoonnal (nem éppen a legjobb, de legismertebb filmje a Doktor szöszi) és Owen Wilsonnal (ő vígjátékain kívül a Woody Allen rendezte Éjfélkor Párizsban c. filmből lehet ismerős. A Google találatainak fele memóriazavarra hivatkozva tájékoztatja az érdeklődőket a színész visszavonulásáról, a másik fele pedig azt állítja, hogy mindez nem igaz. (Hasonlóan kétarcú híreket olvastam Sean Connery Alzheimer-kórjával kapcsolatban.) Annak jelentősége, hogy így van-e vagy sem, valamint hogy Nicholson három éve nem szerepelt új filmben, eltörpül a színész eddigi, egyedülálló pályája mellett, amelyet jó néhány mára emlékezetessé és halhatatlanná vált film kövez ki. (És tizenkét Oscar-díj jelölés, ebből három győzelem, mégsem ezért tekinthető annak, aki – egy kissé eltúlzott párhuzammal élve: Lev Tolsztoj sem számít másodvonalbeli írónak, mert nem kapta meg az irodalmi Nobel-díjat 1901 és 1910. között.) Jómagam néhány fontosabb film kapcsán szeretném bemutatni Nicholson munkásságát, a laikus szemével.

 Az 1960-as években B-kategóriás, ismeretlen filmekkel kezdődött a karrier. A Peter Fonda és Dennis Hopper (utóbbi színész sokaknak pl. a Kék bársony című, 1986-os filmből lehet ismerős) szereplésével készült Kirándulás c. film forgatókönyvírója, majd ugyanezen színészpáros partnereként szerepelt a Szelíd motorosokban (Easy Rider, 1969). A Hopper rendezte mozi Nicholson első A-listás filmje, ahol mellékszereplőként játszik egy alkoholista ügyvédet. Az azóta egyértelműen kultfilmmé vált alkotás két céltalan motoros utazgatását mutatja be, ahol Nicholson mint harmadik testőr remeklése a mozi emlékezetes részét szolgáltatja, a karakter felbukkanásától egészen tragikus végű lelépéséig. A színész számára egyértelműen a Szelíd motorosok tekinthető a nagy áttörésnek: az A-kategóriás filmekbe való bebocsáttatás mellett az első Oscar-jelölést is megkapta a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

Nicholson a Szelíd motorosok sikerének köszönhetően a 70-es években indult hódító útjára. 1970-ben az Öt könnyű darab (Five Easy Pieces) lázadóját alakítja filmbeli szerelme, Karen Black oldalán (aki ugyancsak szerepelt az 1969-es road movie-ban). Mindkettőjüket Oscar-díjra jelölték a legjobb színész/színésznő kategóriában. Az 1972-es A Marvin Gardens királyában (The King of Marvin Gardens) egy lemezlovast alakít, partnere Ellen Burstyn, aki a 2000-ben bemutatott emlékezetes és sokkoló Rekviem egy álomért Sara Goldfarbjaként vált hazánkban igazán ismertté. Az emberi romlottság és kétségbeesés széles skáláját mutatja be Nicholson egyik legismertebb filmje, a Roman Polanski rendezte Kínai negyed (Chinatown), ahol a szélsőséges természettel megáldott J. J. ’Jake’ Gittes magánnyomozó bőrébe bújik. (Női partnere ezúttal Faye Dunaway.) A főszereplőnek járó Oscar-díjat végül Miloš Forman filmje, a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo’s Nest, 1975) R. P. McMurphyjének megformálásáért kapta. McMurphy ugyan nem szenved mentális betegségben, de az orvosok veszélyes embernek tartják, így kerül a démoni Ratched nővér osztályára, ahol lázadást szít a betegek között (akiket többek között olyan színészek alakítanak, mint Danny DeVito vagy Christopher Lloyd), és megpróbálja őket visszaterelni a normális életbe. A történet azonban Ken Kesey regényéhez hasonlóan katasztrófával végződik: McMurphyt megfosztják emberi mivoltától. Érdekes adalék, hogy a nővért alakító Louise Fletcher a női főszereplőnek, Forman a legjobb rendezőnek, míg a producerként tevékenykedő Michael Douglas a legjobb filmért járó Oscar-díjat nyerte el. A film plakátja szintén világhírre tett szert, és a regény korábbi magyar kiadásának borítóján is látható.

Az ezt követő filmek közül kiemelkedik az 1980-as, Stephen King regénye alapján forgatott Ragyogás (The Shining), ahol a színész az alkoholproblémákkal küzdő, labilis személyiségű családapát és gondnokot, Jack Torrance-t alakítja, akit a hótól körülzárt ház szelleme lassanként beszippant, a férfi megőrül. Hátborzongató az a világhírű jelenet, amikor Torrance baltával behasítja az ajtót, ami mögött halálra rémült felesége rejtőzködik. Ekkor hangzik el az ismertető címét szolgáltató mondat is: Here’s Johnny!. A film rendezője Stanley Kubrick, akit talán senkinek sem kell bemutatni. (Stephen King műveiből kevés maradandó alkotás született, a Ragyogáson kívül ide tartozik még az 1990-es Tortúra – amit Kathy Bates tett felejthetetlenné, valamint az 1994-es A remény rabjai.) A 80-as években folytatódott a nagyszerű alakítások sorozata: Nicholson 1981-ben a Vörösök (Reds) Nobel-díjas drámaíróját, Eugene O’Neillt, 1983-ban pedig a Becéző szavak (Terms of Endearment) visszavonult űrhajósát, Garrett Breedlove-ot alakítja Shirley MacLaine oldalán. Szerepéért megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart. 1985-ben A Prizzik becsülete (Prizzi’s Honor) című film maffiózójának, Charley Partannának bújik a bőrébe Kathleen Turner és Anjelica Houston oldalán. Jack Nicholson filmjeire – a régi színészekhez hasonlóan – jellemző a férfi-női, tragikus, romantikus vagy éppen komikus páros. Az 1986-os Féltékenységben (Heartburn) és az 1987-es Gyomok között-ben (Ironweed) Meryl Streep a társa. 1987-ben még eljátssza Az eastwick-i boszorkányok (The Witches of Eastwick) Daryl Van Horne-ját (aki nem más, mint az ördög, a boszorkányok szerepében pedig Susan Sarandont, Michelle Pfeiffert és Chert láthatjuk), majd az évtized zárása egyik legismertebb szerepe: a pszichopata Jack Napier, azaz a későbbi Joker a Tim Burton rendezte Batmanben (1989).

1990-ben a Cinikus hekus (The Two Jakes) c. filmben játssza el ismét J. J. ’Jake’ Gittes nyomozót. A Kínai negyed folytatása azonban elmarad nagy elődjétől. Demi Moore és Tom Cruise oldalán Nathan R. Jessup ezredest alakítja az Egy becsületbeli ügy-ben (A Few Good Men, 1992), amiért ismét Oscar-jelölést kap. Ezt követően néhány gyengébb film következik: A Hoffa (Hoffa, 1992 – a rendező Danny DeVito), a Farkas (Wolf, 1994), a Becéző szavak folytatása, az Esthajnalcsillag (The Evening Star, 1996), és a Támad a Mars! (Mars Attacks!, 1996). Nicholson legnagyobb alakítása a 90-es években kétségtelenül a Lesz ez még így se! (As Good as It Gets, 1997), amelyben a hatvanéves színész az antiszociális és kényszercselekvő, egyébként sikeres írót, Melvin Udall-t formálja meg. Melvin beleszeret kedvenc éttermének pincérnőjébe, Carolba (Helen Hunt alakítása), aki szintén nincs megáldva könnyű természettel, és állandóan aggódik beteg kisfiáért. A két ember végül számos kacskaringón keresztül talál egymásra. A legnehezebb feladat az, hogy Melvin változtasson magán, ami egy megrögzött egoista számára különösen nehéz feladat. A filmben a mellékszereplők alakítása is emlékezetes, akik a következők: Shirley Knight, Greg Kinnear és az előző évben Oscar-díjat nyert Cuba Gooding, Jr. Alakításukért Nicholson és Hunt egyaránt elnyerte a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat.

Jack Nicholson következő filmjét 2001-ben mutatták be, címe Az ígéret megszállottja (The Pledge). Ennél jóval ismertebb a 2002-es Schmidt története (About Schmidt). Warren Schmidt biztosítási ügynökként dolgozik. A film nyitójelenetében a férfi az utolsó munkanapját tölti a cégnél – másnap már nyugdíjas. Ezt az időszakot nehezen éli meg: hirtelen rádöbben magányára, ami fokozódik felesége hirtelen halálával. Azt is mondhatnánk, hogy Schmidt úrnak nincs, aki írjon – azaz mégis: egy afrikai fiú, Ndugu, akit anyagilag támogat, levélben egy rajzot küld neki. A film zárójelenetében a meghatódott, elesett öregember elsírja magát. Schmidt szerepéért Oscar-díjra jelölték a színészt (ebben az évben Adrien Brody kapta a díjat A zongorista főszerepéért). 2003 a vígjátékok éve: a Ki nevel a végén?-ben (Anger Management) Dr. Buddy Rydellt (társa Adam Sandler), míg a Minden végzet nehéz-ben (Something’s Gotta Give) Harry Sanbornt alakítja, aki hatvanhárom éves korában lesz először szerelmes barátnője édesanyjába, a drámaíró Erica Barrybe. Erica szerepében Diane Keaton remekel, akivel Nicholson korábban már játszottak együtt az 1981-es Vörösökben. 2006-ban emlékezetes alakítást nyújt A tégla (The Departed) genegszterfőnöke, Frank Costello szerepében (a színészgárdát olyan nevek fémjelzik, mint Matt Damon, Leonardo DiCaprio, Mark Wahlberg, Martin Sheen és Alec Baldwin). Ezt követi 2007-ben A bakancslista (The Bucket List), amelyben Edward Cole-ként próbálja meg élményekkel megtölteni életének utolsó hónapjait. Partnere a jól ismert Morgan Freeman; mindketten ebben az évben ünnepelték hetvenedik születésnapjukat.

A 2000-es éveket kevés film és több megszakítás jellemzi. A 2003–2006 közt eltelt időszakhoz hasonlóan 2007 után is egy hároméves szünet következik, majd 2010-ben jelentkezik máig utolsó szerepével a Honnan tudod?-ban. Jack Nicholson életműve egyértelműen a huszadik század legnagyobb színészi teljesítményei közé tartozik, sok felejthetetlen alakítást és karaktert köszönhetünk neki. Az érdeklődőknek a filmeken túl ajánlani tudom Edward Douglas: Jack, az életművész című könyvét.

Kutus Bence