Vér Márton Gergő doktorandusz szakkollégista mesél nagy alapossággal különböző ösztöndíjtípusokról.

A következő írás elsősorban a kollégium legfiatalabb tagjainak szól, de remélhetőleg az ”idősebb” generációk is találnak majd számukra érdekeset és hasznosat benne. Mára tényként jelenthetjük ki, hogy körülbelül félmillió hazánkfia kis hazánk határain túl keresi a kenyerét, s a kiáramlás az elmúlt fél évtizedben látványosan felgyorsult. Ennek a migrációs folyamatnak érdekes sajátossága, hogy éppen nem azok hagyják el elsősorban az országot, akiknek itt a legrosszabbak a körülményeik, mivel ők nem rendelkeznek azokkal a – mondjuk úgy – beugró készségekkel, amik a külföldön való érvényesüléshez szükségesek. Ezek közül a legfontosabb a megbízható nyelvtudás, ennek hiányában ugyanis meglehetősen nehéz bármit is kezdeni a határ átlépése után. Ha megnézzük, elsősorban kik vándorolnak ki egy jobb élet reményében, azt látjuk, hogy elsősorban a nyelv(ek)et beszélő, magasan képzett, vagy a nyugaton hiányszakmáknak számító foglalkozásokban képesítéssel rendelkezők kerekednek fel. És hogy miért gondolom, hogy ilyesmiről kell az Eötvös Blogon írni? Olvassátok el még egyszer az előző mondatot! Igen, a kérdés elsősorban Minket érint. Akár a tudományos pályán akartok maradni, akár a versenyszférában vagy máshol szeretnétek elhelyezkedni, jó eséllyel előbb-utóbb szembe kell néznetek majd ezzel a korántsem egyszerű kérdéssel.

Jelen írás keretei között nem szeretnék választ adni semmilyen módon a címben feltett kérdésre, ugyanis a kivándorlás jól ismert előnyei (jóval magasabb fizetések, nyelvtudás fejlesztése, új kultúrák megismerése, tapasztalat szerzés, stb.) és hátrányai (idegen környezet, család és barátok hiánya, nincs túrórudi, stb.) mellett mindig közrejátszik számtalan olyan egyéni szempont is, amiket csak az tud teljes egészében felmérni, aki fel tette magának azt a bizonyos kérdést.

Én a 2012 júliusa óta eltelt másfél évből 14 hónapot töltöttem külföldön (elsősorban Németországban), különböző ösztöndíjak segítségével. A kérdés természetesen bennem is felmerült, s majd egy éves gondolkodás után találtam meg azt a magam számára érvényes választ, amit kerestem. Azonban ez most mellékes. Ami viszont nem az, hogy közben beláttam, hogy nekünk, egyetemistáknak van egy olyan lehetőségünk, ami másoknak nincs, és amit úgy gondolom, hatalmas balgaság kihagyni. Ez pedig nem más, minthogy mielőtt meghoznánk a döntést, meg tudjuk nézni, ki tudjuk próbálni, milyen is egy-egy külföldi országban élni hosszabb-rövidebb ideig. Miután ezt kipróbálta az ember, úgy vélem, sokkal megalapozottabban tudja meghozni saját döntését, hiszen rengeteg olyan dolgot is megtapasztal a külvilággal és főleg magával kapcsolatban, amiről előtte fogalma sem volt.

Mint tudjátok, a különböző ösztöndíjaknak van egy (hogy úgy mondjam) nem hivatalos hierarchiája. Van, amiket egészen könnyen meg lehet kapni, cserébe alacsonyabb finanszírozással járnak, sőt ezek szinte mindig csak részben fedezik a külföldön tartózkodás költségeit. Másokat jóval nehezebb megszerezni, viszont ezek már sokszor nyugati színvonalú életvitel fenntartását tudják biztosítani. Az alábbiakban az egyszerűbben megszerezhető ösztöndíjaktól a komolyabb teljesítményt igénylőkig olvashattok egy rövid áttekintést, néhol személyes jótanácsokkal kiegészítve.

A legkézenfekvőbb és általában viszonylag könnyen is elnyerhető nemzetközi ösztöndíj az Európai Unió által támogatott Erasmus Mundus, vagy ahogy mindenki ismeri, az Erasmus. Szerencsére az SZTE-nek elég jók a nemzetközi kapcsolatai, így a legtöbb szakról elég sok helyre lehet kijutni. Itt a tanszéketek más hallgatóival kell versenyezni az ösztöndíjas helyekért, de általában nem szokott gondot okozni az embereknek az ösztöndíj megszerzése. A viszonylagos könnyen megnyerhetőségük mellett az Erasmus ösztöndíjak másik nagy előnye, hogy a támogatott szinte minden fontos ügyének elintézésében segítenek a koordinátorok. Ha az ember időben kitölti, beadja meg visszaküldi az éppen aktuális papírokat, akkor a szállás szerzéssel például nem magának kell bajlódnia. Persze ha a rengeteg papírmunkával elcsúszik az ember, és nem küldi vissza időben a szükséges anyagokat, akkor könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy magának kell intéznie az ottani szállásával kapcsolatos dolgokat. Persze ez sem a világvége, több hallagatót láttak már, aki túlélte... egyszóval nem kell megijedni, ha nem mindent tesznek az ember alá, végülis a kintlétnek éppen az az egyik értelme, hogy az ember külföldön is fel tudja találni magát, megtanulja elintézni a dolgait. Az Erasmus ösztöndíjak hátránya, hogy a támogatási összeg általában (különösen, ha nagyobb városba megy az ember) nem teljesen fedezi a megélhetési költségeket. Erre két megoldás van: vagy az ember gyűjt előre pénzt, vagy kint bevállal diákmunkát. Én a németországi Göttingenben anno azt tapasztaltam, hogy kb. havi 500-600 Euróból kényelmesen meg lehetett élni. Mi akkor havi 360 Eurót kaptunk (idéntől, ha jól tudom, jelentősen emelték), amit így még ki kellett egészíteni. Nekem szerencsém volt, mert egyéb ösztöndíjaimból ezt meg tudtam tenni, de jó pár ismerősöm különböző munkákat vállalt be. Ezek a munkák általában heti néhány órájukat vették igénybe, a keresetükből pedig kényelmesen ki tudták egészíteni az ösztöndíjukat. (Ne gondoljátok, hogy csak a szegény közép-európai egyetemisták dolgoztak, holland, finn és olasz ismerősöm is vállalt munkát, hogy kiegészítse az ösztöndíját.)

Mire is jó az Erasmus ösztöndíj? Erről nagyon sokat olvashattok bármelyik vonatkozó prospektusban vagy az egyetem honlapján (http://www2.u-szeged.hu/erasmus/). Ezekhez képest egy kicsit más szempontból szólnék most pár szót erről. Az Erasmus azért jó szerintem, mert már a tanulmányaid elején (két elvégzett félév szükséges a jelentkezéshez) lehetőséget ad, hogy külföldi tapasztalatokat szerezhess. Ha az ember tevékenyen tölti az első évét az egyetemen, akkor jó eséllyel látja, hogy az ő szakjához kapcsolódó egyes tanszékeken milyen irányú munka folyik, mire tud ott specializálódni. Mivel az ösztöndíjszerződéseket a különböző tanszékek kötik a kinti tanszékekkel, az ember könnyen választhat érdeklődésének megfelelő úti célt. (Most az olyan választásokról inkább nem beszélek, amikor valaki azért megy Barcelonába, mert bár egy szót sem tud spanyolul, de ott jókat lehet strandolni...) Jelentkezésnél az ember dönthet, hogy egy, vagy két félévre akar menni. Én mindenképpen a két félév megjelölését javasolnám, ugyanis, ha az embernek nem kedvére való a kinti lét, még simán lemondhatja a második félévet. Ezzel szemben ha kint jön rá, hogy szívesen maradna még egy szemesztert – ami, higgyétek el, az esetek 90 százalékában megtörténik -, akkor általában rengeteg papírmunkába kerül és jó eséllyel magának kell finanszírozni a hosszabítás időtartama alatt a kint tartózkodást. (Általában egy részét utólag támogatják, de az sem mindig biztos.) Egyszóval az Erasmsus remek első tapasztalat szerzés. Emellett többször is ki lehet vele menni: BA alatt egyszer, MA alatt egyszer, ezenkívül Erasmussal van lehetőség a szakmai gyakorlatot is külföldön végezni. Tehát az Erasmussal meg lehet tenni azokat az első lépéseket, amik során az ember megszerzi azokat a tapasztalatokat, amik segítenek a későbbi döntések meghozatalában. Aki nem minden idejét bulizással tölti, az hamar észreveszi az oktatási rendszerben és a tudományos életben rejlő különbségeket kis hazánk és az adott ország között. Úgy gondolom, ezek a felismerések azok, amik elkezdik nagyon elgondolkodtatni az embert egy ilyen út során. (Persze még hamarjában hozzátenném, hogy igenis kell időt szánni kint a bulizásra, mert az az Erasmus időszak alatt már-már kötelező és az élmények felejthetetlenek.)

A második lépés a szintén EU-s pénzből finanszírozott (valahogy minden, ami még itthon működik, abból van finanszírozva...) nemrégiben alapított Campus Hungary ösztöndíja lehet (http://www.campushungary.hu/). Amellett, hogy ezt az ösztöndíjat is viszonylag könnyen meg lehet nyerni, a másik nagy előnye, hogy a világon bárhova lehet vele menni. (Személyes ismerőseim között van olyan régész lány, aki tavaly négy hónapot ásott CH ösztöndíj segítségével Kazahsztánban.) Ennek az ösztöndíjnak is számos formája van: egyéni, csoportos, néhány napostól több hónaposig. Valamennyire jellemző, hogy a beadásnál mellékelni kell egy nyilatkozatot a fogadó intézménytől (ami bármilyen intézmény lehet, nem csak egyetem!!!). Az ember ennél a pontnál tudja kamatoztatni adott esetben az Erasmus alatt szerzett kapcsolatait. (Én magam egy Göttingenben megismert berlini kutatóval vettem fel a kapcsolatot sikerrel.) Ennek az ösztöndíjnak a finanszírozása már valamivel komolyabb, de ha drágább országba, vagy nagyobb nyugati városba megy az ember, még mindig szükséges az egyéb kiegészítés. Ezt az ösztöndíjat azoknak javasolnám, akik már egészen pontosan tudják, hogy mit és hol szeretnének kutatni vagy tanulni. Erre azért is szükség van, mert a maximális időtartama öt hónap.

A magyarországi ösztöndíjak közül az utolsó csoport, amivel foglalkozni kell, a Balassi Intézethez köthető (http://www.scholarship.hu/). Náluk lehet ösztöndíjakat pályázni a külföldi magyar kulturális intézetekbe (Bécs, Róma, Berlin, Párizs, Kairó, stb.), illetve rengeteg más országba is, elsősorban nyelvtanulási (nyelv szakos hallgatók előnyben!!!) és kutatási céllal. Az ő honlapukat érdemes rendszeresen felkeresni, különösen ha az ember egzotikusabb területre szeretne eljutni.

A magyarországi ösztöndíjak mellett természetesen rengeteg külföldi ösztöndíj is van. Ezek megszerzése általában már nem olyan egyszerű, viszont komolyabb összegeket lehet elnyerni velük, általában magukban is elegek ahhoz, hogy az ember megéljen belőlük (ha nem is luxus körülmények között) külföldön. A szerző persze nem lát rá minden ilyen ösztöndíj-lehetőségre, így itt csak a legfontosabbakat említi.

Elsőként ezek közül az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány (http://www.omaa.hu/) ösztöndíjait említeném meg. Ezekkel Ausztriába lehet kijutni akár nyelvtanulás, akár kutatás céljából. A kolit nemrégiben elhagyó alumnik között is van, aki sikeresen pályázott ilyet.

Másodikként említeném a DAAD ösztöndíjakat. A DAAD (Deutscher Akademischer Austauschdienst) utaztatja a világon a legtöbb embert az akadémiai berkekben, évente mintegy 70 ezer emebert. BA-s hallgatótól tapasztalt kutatóig bárki pályázhat, nyári egyetemi nyelvtanulástól az egyéves kutatói munkáig sokféle célkitűzéssel. Magyarországi irodájuk (http://www.daad.info.hu/) honlapján minden szükséges információ megtalálható. Akárcsak az előző ösztöndíjnál, ennél is előny a német nyelv tudása, különösen, ha igazolni is tudja az ember. A DAAD-ösztöndíjat azért is érdemes megpályázni, mert a német tudományos ösztöndíjak hierarchiájában ezt tekinthetjük belépő szintnek. Egyébként a legrangosabb német ösztöndíj, amit el lehet nyerni a Humboldt-ösztöndíj (http://www.humboldt-foundation.de/web/start.html), de ez még a kollégium valamennyi kedves lakójának azt hiszem, egy kicsit odébb van. Mindenfajta német ösztöndíj esetében egyaránt jellemző, hogy rengeteg (!!!) papírmunkával járnak. Ezt érdemes komolyan venni és jó alaposan felkészülni rá, valamint időben elkezdeni a pályázat összerakását. Ez egy fiatal kutatói DAAD ösztöndíj esetében (PhD-soknak) kb. másfél hónap. Én mondjuk három hét alatt csináltam, de kis híján bele is őszültem. (A papírmunka mennyiségéről elég annyi, hogy a két részletben feladott jelentkezési anyagom meghaladta a 400 oldalt, és a nagyobbik része németül volt.)

A német ösztöndíjak közül végül egy olyanról tennék említést, amit én is csak nemrég ismertem meg. Ez a Gerda Henkel-ösztöndíj (http://www.gerda-henkel-stiftung.de/). Erről amit mindenképpen érdemes tudni, hogy egyáltalán nem feltétele a német nyelvtudás, legalábbis itt Berlinben egy olyan kínai leányzóval találkoztam, aki gyakorlatilag egy szót sem beszél németül és megkapta.

Az igazán kalandvágyók akár a kontinens határain túlra is vethetik a tekintetüket, az alábbiakban következzen néhány ilyen ösztöndíj. A Fulbright-ösztöndíjak (http://www.fulbright.hu/) a legrangosabb európaiak által is elnyerhető amerikai ösztöndíjak közé tartoznak. Céljuk, hogy európai kutatók jussanak el Amerikába és viszont, s hazatértük után ápolják az ott kiépített kapcsolataikat, és így szorosabbá tegyék az együttműködést a két régió között. Ezekhez az ösztöndíjakhoz nagyon magas szintű angoltudás szükséges, és egy bitang erős CV sem árt, ha egy mód van rá, több angol nyelvű publikációval.

Az egzotikusabb transzkontinentális célok közül álljon most itt példaként még egy, mégpedig a Japán Alapítvány (http://www.jfbp.org.hu/). Ők is rendszeresen írnak ki ösztöndíjakat, nagyon komoly finanszírozással. A pályázás kétfordulós, egy írásbeli és egy szóbeli forduló van, persze nem japánul, hanem angolul. (Egyébként a komolyabb kutatói ösztöndíjak majdnem mindig legalább kétfordulósak. Első körben az ember beküldi az anyagait meg a kutatási tervét, a másodikban pedig egy szakmai zsűrivel beszélget.

A fentiekben felsoroltakon kívül mindig megéri még nézni a különböző országok magyarországi kulturális intézeteinek honlapjait (http://www.goethe.de/ins/hu/bud/huindex.htm, http://www.inst-france.hu/, http://www.britishcouncil.org/hu/hungary.htm, stb.)

Mint az ebből a rövid áttekintésből is látszik, rengeteg ösztöndíj-lehetőség van, amiket érdemes kipróbálni. Mindenképp érdemes figyelembe venni, hogy az ösztöndíjaknak van egyfajta hierarchiája, így érdemes a könnyebben elnyerhetőkkel kezdeni, ugyanis a nehezebbeknél akkor már be tudja írni az ember, hogy egy könnyebbet már elnyert, így növelve az esélyeit. Talán az már kiderült, hogy én úgy gondolom, mindenkinek jót tesz egy kis kinti lét minden szempontból, s ha véletlenül tudománnyal szeretne foglalkozni a későbbiekben, akkor egyenesen kötelező. Ha bármely kollégistának bármilyen segítségre vagy információra lenne szüksége, valamelyik ösztöndíjjal kapcsolatban, nyugodtan keressetek meg.

Ebben az írásban most kifejezetten a tanulmányi és kutatói ösztöndíjakkal foglalkoztam, de ezek mellett számtalan más lehetőség is adódik. Személyes ismeretségi körömből rengetegen járták be például a világ olyan egzotikus részeit önkéntesként, mint Srí Lanka, Kongó, Venezuela vagy éppen Kelet-Törökország.

Az ajtót megmutattam, a többi már csak rajtatok múlik!

Vér Márton Gergő