Utazásunk folytatásaként (az első rész itt olvasható) Tallinnba érkezve már várt minket bérelt autónk és jogos tulajdonosa a hajóállomással szemközti téren. A kis kék Suzukink nem is tudta, mekkora út vár rá a következő öt napban. Az autó kipróbálásaként elsőként Zsófi barátunkhoz vettük az irányt, aki finom reggelivel várt a városból egyébként eléggé kívül eső egyetemi kollégiumában. Mivel ezen az estén már Rigába volt lefoglalt szállásunk, a bővebb városnézést visszaérkezésünkkor terveztük. Ezen a szép november eleji kedden csak a főteret és a magaslaton fekvő várat csodáltuk meg.

Egy különleges kávézóban elfogyasztott kávénk után Parnu felé vettük az irányt, ahol állítólag Észak-Európa legjobb strandja is van. Ezt ugyan a hideg ellenére nem láthattuk, azonban a negyvenezres város Stefani pizzériája is világverő, ilyen finom pizzát sem előtte, sem azóta nem ettem... A város a négy órás Tallinn-Riga út felénél fekszik, így az estebéd után már sötétben tettük meg az út második felét. Későn értünk Rigába, már a MCity - Barca meccsnek is lemaradtunk az elejéről, viszont a rigai sörök kárpótolták a kihagyott részt. Név szerint a Brengulu márkát említeném, ez sajnos nem kapható itthon, de nekem rendkívül ízlett, még a belga söröket (amik amúgy a kedvenceim) is verte édeskés, füstös ízvilágával.

Másnap célba vettük Riga belvárosát, ami talán a legszebb volt tíz napos utazásunk során. A belváros közepén húzódó patak keresztülszeli az egyik legnagyobb parkot, melyben az Operaház, egy ortodox templom és egy 5 méteres szkafanderes majom szobra is megtalálható. Az utcákon német szecessziós stílusban épült házak, a belvárosban különböző felekezetű (anglikán, ortodox, katolikus, evangélikus) templomok, éttermek, sikátorok és groteszk macskaszobrok kerültek utunkba. Külön érdekes - és egyben félelmetes - látvány volt az egyik parkban elhelyezett hatalmas Szabadság emlékmű, mely körül végig lett katonák masíroztak. Ellentétben a svéd királyi gárda katonáival, akik poénkodtak is velünk, itt nem volt tanácsos a katonák közelébe menni. Az oroszokhoz való viszonyukról (félelmükről?) később írok. A Lido nevű fél-önkiszolgáló éttermüket (ahol 9 euróért ötfogásos ételsort válogattam össze) mindenki figyelmébe ajánlom. :)

Szoros ütemtervünknek megfelelően haladnunk kellett tovább, hiszen este várt ránk az újabb négy órára fekvő Vilnius, és vele egy újabb ország, Litvánia. Itt is BL meccsel kezdtünk (Legia-Real), majd az éjszakai pihenés után, csütörtök délelőtt bejártuk a részben Báthory István lengyel királysága alatt fejlesztett város nevezetességeit. Ortodox templomokból nem volt hiány itt sem. Ebédre fekete kenyérben felszolgált gombalevest és az orosz szoljanka levest választottuk, majd a húsos krumpligombócokból álló litván különlegességet, a zeppelint ízleltük meg. Az eleredő eső ellenére felmásztunk a város fölötti dombra, ahonnan kitűnő panoráma nyílt Vilnius minden egyes zugára. 

Tervünk szerint csütörtök estére vissza kellett érnünk Rigába, ahol már az úton is gyönyörű pelyhekben való havazás fogadott minket, hát még reggel, ahol 20 centis hóból kellett kiásni az autónkat. Megbirkózva az elemekkel, péntek reggel Rauno barátomhoz vettük utunkat, aki Észtország keleti felén, a második legnagyobb lakosságú, egyben egyetemi központnak számító Tartuban lakik. Mielőtt estére odaértünk volna, még két lett városban, Siguldában és Cesisben álltunk meg kastélyokat nézni, illetve ebédelni. A semmi közepén még a leghosszabb lett barlangot is megcsodáltuk a maga 18 méterével. :)

Tartuban vacsorával vártak vendéglátóink, majd az este folyamán felfedeztük a legmenőbb helyi kocsmákat, ahol az egyikben még magyar rövideket (Vilmos, Unicum) is megkóstoltathattunk Raunoval, cserébe a különböző fantázianevű észt Saku sörökért, melyeket részben Raunoék hamarosan megszülető kisbabája egészségére is ittunk. :) Másnap az ismét bőséges reggeli után a délelőttöt még Tartu nevezetességeivel, folyóparti sétákkal és hógolyózással töltöttük, majd ebéd után visszaindultunk Tallinnba, ahol ismét Zsófiék vártak szeretettel. Szombat délutántól vasárnap estig róttuk Tallinn utcáit, és a hideg elől olykor betértünk különböző kávézókba, vasárnap pedig egy óriáspalacsintázóban ettünk egy nagyon finomat.

Este búcsút intve Észtországnak ismét hajóra szálltunk. Az éjszakai kártyaparti után reggel Stockholmban keltünk, ahol kimerültségünkben már csak egy kávézóig jutottunk, ahol némi süti+kávé társaságában kivártuk a reptéri transzferünkig való időt. Estére értünk Budapestre. A havas -5 fok után furcsa volt visszaérnünk a +9 fokba, ráadásul még Szegedig is el kellett vonatoznunk.

A következő napokra a munka mellett a pihenés, na meg az élményeink rendszerezése maradt. Habár ez a folyamat "soha nem érhet véget", kalandjaink viszont itt igen. Azonban még egy összegző cikkben írok majd hasznos tudnivalókról, árakról, és különösen a Balti államok nevezetességeiről, népeiről, egymással és az oroszokkal való viszonyairól, vallásosságáról és városairól.

Győrffy Lajos