Az a nap is úgy kezdődött... Egy október végi péntek éjszakán négy szegedi fiatal nekivágott a nagyvilágnak. Elsőként Budapesttől buszoztunk Krakkóig, ahol kezdetét vette 10 napos álomutazásunk! Mivel a Visztula-parti városban már mindannyian voltunk, beiktatására csak a repülőutunk optimalizálása miatt volt szükség. Mondanom sem kell, nem bántuk meg a megállót a legszebb lengyel városban (a kényelmetlen buszutazást már annál inkább).

Krakkó:
Reggeli érkezésünkkor még aludt a környék, a buszpályaudvar büféje is csak fél óra múlva nyitott. A kötelező kávé betankolása után a belváros felé vettük az irányt, ahol alaposan végignéztük az óvárost, a főteret, a várat és a templomokat. Külön öröm volt hallani, hogy mennyi magyar turista volt aznap Krakkóban, kis túlzással több magyar szót hallottunk ott, mint előző este Budapesten.. Az árak is velünk egy szinten vannak, ebédre a lengyel nemzeti ételként számon tartott pierogit pl. 1000 Ft körül árulták (jóllaktunk vele), az utcai perecárus pedig 1,6 zlotyért (~110 Ft) mérte portékáját. Később meglátogattuk a főtéren található Harris Piano Bart, ahol nagy szerencsénk volt, hiszen az esti drága koncertre próbáló népszerű jazz-zenekar műsorát teljesen ingyen hallgathattuk végig a néhány sör elfogyasztása közben.

Éjjel fél 3-kor Katowicébe vettük az irányt (az óraátállítás miatt kétszer is volt fél 3, így ez nem is volt olyan egyértelmű), reggel 6-kor onnan indult gépünk Stockholmba.

Hogy miért nem például Barcelonába vagy Párizsba mentünk?! Négy évvel ezelőtt barátkoztam össze ausztriai Erasmus-félévemben egy észt sráccal a közös órák, tanulások, kirándulások és a 2012-es müncheni Bayern-Chelsea BL-döntő alatt, aki később folyamatosan győzködött, hogy látogassam meg egyszer Észtországban, mivel ő már járt nálunk többször is. A másik indok pedig Zsófi barátunk invitálása, aki szegedi és most kint „erazmuszozik” Tallinnban (igen, két n-nel), az észtek fővárosában. Ezek után adta magát, hogy ha már megyünk, nézzünk körbe rendesen, például a Balti államokban. 

Stockholm:
Szóval vasárnap délelőtt 10-re Stockholmba értünk, ahol verőfényes napsütés fogadott bennünket. Kávézás, csomaglerakás, miegymás után a városba vettük az irányt. Bár nem a múzeumokat terveztük fő úti céljainknak, Skandinávia legnépszerűbb múzeumát, a Vasa Muzeet-et (http://www.vasamuseet.se/hu) semmiképp sem akartuk kihagyni. Egy 17. században elsüllyedt hajóról van szó, melyet néhány évtizede emeltek ki a tengerből, így azt eredeti, hamisítatlan formájában őrizte meg számunkra a tengerfenék iszapja - érdekes történelemóra.. Hasonlóan az lehetett a svédeknek az egyik ottani főtéren bemutatott ’56-os magyar kiállítás, ahol október 23-a alkalmából kb. 20 felállított paravánon lehetett olvasni a szabadságharctól egészen a rendszerváltásig tartó magyar történelmet.

A kiadós ebéd után az óvárost néztük meg, ahol a hajónk indulásáig sétáltunk, élveztük a napsütést, nézelődtünk, szelfiztünk a királyi őrökkel és persze fikáztunk! :) Az árak: egy normális ebéd 170 koronánál kezdődött, ami nagyjából 17 euró, egy finom kávé 3-4 euró, míg a sörök kb. 5 eurónál kezdődtek.

Hajón:
Háromszor hajóztunk, először Stockholm-Turku, aztán Helsinki-Tallinn, majd visszafelé a  Tallinn-Stockholm útvonalon. Nagy különbség nem volt köztük, a Vikingline ill. TallinnK hajói voltak, melyek a szépséges Baltic Queen, Victoria és Amorella nevekre hallgattak. Egy tízemeletes úszó szállodát képzeljetek el. Az alsó szinten kb. 400 autó, köztük hatalmas buszok és kamionok álltak, majd következtek a lakószintek a fürdőszobás kabinokkal, némely szinteken szaunával, a felső szinteken pedig konferenciatermek és különböző árkategóriájú bárok, éttermek (bár a legolcsóbbat sem úgy kell elképzelni, mint pl. a Budi Büfét az Aradi téren...), kaszinók, színpadok az óránkénti zenés-táncos mulatságok színhelyéül, na és persze a vámmentes boltok. A skandinávok főleg ezek miatt utaznak hajókon, mivel olcsó a szállás+utazás kombó (egy négyfős szoba kb. 80-100 euró összesen), itt lehetett 1 eurós söröket és egyéb, magyarnál csak kicsit drágább tételeket is kapni, azzal a szigorú tiltással, hogy a hajón nem lehet fogyasztani semmit belőle, csak a bárok kínálatából. Na persze... :)

Helsinki:
Hétfő reggel, a Reformáció napján érkeztünk a tengeren át Szeged testvérvárosába, Turkuba, majd onnan egy másfél órás kényelmes vonatúttal Helsinkibe. Mivel ott már voltam, és röpke 8 óránk alatt az idő is hideg volt, túl sok újat nem láthattam, de azért átsétáltunk a városon, kimentünk a híres halpiacra, fotózkodtunk az óriás evangélikus templom Luther szobrával (ha már Reformáció napja volt, mi meg evangélikusok), megnéztük a nevezetes Sziklatemplomot és a Fakápolnát, a Művészetek Házát és persze óránként kávéztunk, hogy valahogy kibírjuk a röpködő mínuszokat. Bár ekkor még nem havazott...

Este továbbhajóztunk Tallinn felé, hogy aztán végiglátogassuk a balti államokat, de erről, és az utazás költségeiről, praktikus tudnivalóiról majd egy következő cikkben írok, hátha valaki kedvet kap egyszer egy hasonló utazás megszervezéséhez. :)

Győrffy Lajos