Mindenki életében megvannak azok a helyek, találkozások, amelyek nagy jelentőséggel bírnak, legyen szó akár szülővárosról, volt iskoláról, akár egyetemről vagy kollégiumról, életszakasztól függően. Jelen esetben a kollégium a legaktuálisabb, hiszen mindannyian egy ilyen közösségnek vagyunk a lakói, és hallottunk már "legendás" történeteket, amelyeknek e falak között zajlottak le. Ezeket a történeteket mindig szívesen hallgatjuk és minden bizonnyal a mostani generációnak is lesznek ilyen legendáriumba illő történetei. De most nemcsak arról a kedves nosztalgiáról van szó, amivel visszagondol az ember, utólagosan jelentőséget tulajdonítva az egyes eseményeknek, hanem arról, hogy bizony vannak azok a gondolatok, amelyek addig nem nyugszanak, míg testet nem öltenek.

2016. május 11-én mutatta be nemrég megjelent Machiavelli Magyarországon című könyvét Kaposi Márton professor emeritus, volt kollégiumának a falai között. A Professzor úr Szegeden töltött egyetemi évei alatt az Eötvös Loránd Kollégium lakója volt, a II. világháború utáni első generációs Eötvös-kollégisták közé tartozik. A jeles eseményen nosztalgikus hangulat uralkodott, hiszen a hallgatóság soraiban a kollégium jelenlegi lakói mellett barátok és régi tanítványok is ültek. Varga Anikó köszöntője és életrajzi bevezetője után a szerzővel Szabó Tibor professor emeritus és Hunyadi Zsolt igazgató úr beszélgettek régi mesterekről, az opus születésének körülményeiről, műhelytitkokról. Szó esett a nagydoktori cím megszerzésének kalandos történetéről is. Végül a hallgatóság is kérdezhetett, és olyan történeteket hallhattunk első kézből, amelyek eddig legendaként forogtak a kollégium berkein belül.

Kaposi Márton 1936. május 22-én született, tehát már betöltötte a 80. életévét, de a mai napig aktív tudományos munkát folytat, hiszen nem is olyan régen, 2009 júniusában védte meg akadémiai nagydoktoriját. Az ELTE Ókori és Középkori Filozófia Tanszékének habilitált docense, professor emeritusa. Fő kutatási területe a filozófiatörténet, ezen belül is a reneszánsz kor és a 19-20. század, valamint az esztétika, esztétikatörténet. Számos kötete, szakcikke jelent meg pályája során ezekben a témákban magyar, olasz és német nyelven. 1960-ban meghívták őt a szegedi egyetem Filozófia Tanszékére oktatónak, ahol egészen 1977-ig teljes, utána pedig csak félállásban tanított, de Szegedet sosem hagyta el véglegesen, ugyanis az ELTE Filozófiai Doktori Iskolája mellett a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájában is tevékenykedett. Mondhatni egy polihisztor, ugyanis a tudományos munka mellett a Figyelő és a Tiszatáj című folyóiratoknak szerkesztője, főszerkesztője volt. Ezeken túl pedig a tudományos élet szervezője is volt, hiszen amellett, hogy az MTA Filozófiai Szakbizottságának tagja, a Magyar Filozófiai Társaságnak, Magyar Patrisztikai Társaságnak és a Magyar Dantisztikai Társulatnak pedig az alapító tagja volt. Pályája során számos elismerésben részesült, 1974-ben a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, 2003-ban Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel, 2006-ban pedig Gyulai Pál-díjjal tüntették ki. 

Maga a könyv, amely bemutatásra került, igaz csemege, hiszen egy tematikus monográfia, ami Machiavelli szinte mindig vitatott és sokféleképpen értékelt életműve magyarországi fogadtatásának teljes történetét mutatja be, a 16. század közepén fellelhető első nyomoktól kezdve egészen napjainkig. Niccoló Machiavelli nemcsak az olasz, hanem az egész európai reneszánsz kiemelkedő alakja, és munkásságával szinte úttörőnek tekinthető a politikai filozófia, a történetírás, a hadászat és a szépirodalom terén. Merész nézeteiért már a saját korában is bírálatok érték, de a nevéből képzett „machiavellizmus” kifejezés még napjainkban is lényegét tekintve eltorzítva jelenik meg. Az opus áttekinti, és eszmei rendszerbe illeszti a reflexiókat, utalásokat, a méltatásokat és bírálatokat, valamint az alapos ideológiai reagálásokat és a tudományos értékeléseket. Kitér Machiavelli szépirodalmi műveinek a recepciójára és vígjátékainak a bemutatóira is. Kaposi Márton könyve egy hiánypótló munka, szinte mindenki számára tartalmaz hasznos információkat, hiszen a reneszánsz kori polihisztor munkáját és hatásait a lehető legtöbb aspektusból elemzi.

A beszélgetés során megtudhattuk, hogy professzor úr az anyaggyűjtést és a munkát már egyetemi-kollégiumi évei alatt megkezdte az Eötvös Loránd Kollégium inspiráló légkörében. Éppen ezért a mű ajánlója egyszerre szól a kollégium mai lakóinak és az egykori szobatársaknak:

 „A szegedi Eötvös Loránd Kollégiumnak,
mindenekelőtt egykori szobatársaimnak,
Bíró Ferencnek,
Kovács Sándor Ivánnak,
Szabó Ferencnek,
Veress Zoltánnak,
akik nagy érdeklődéssel figyelték és baráti szeretettel segítették
a téma kutatása során megtett első lépéseimet.”

A könyvbemutató remek alkalmat kínált arra, hogy egy elismert kutatóval, szerzővel közvetlenül és kötetlenül beszélgethessünk arról, hogy milyen hatást gyakorolt rá az Eötvös Loránd Kollégium és pályájának legkülönösebb eseményei. Kaposi Márton jelentőségét nemcsak a tudományos munkája adja, hanem az is, hogy a fiatalabb generációval, a jelenlegi Eötvös-kollégistákkal is hamar megtalálta a hangot, és gyorsan belopta magát a hallgatóság szívébe.