Aki járt már a mediterráneumban nyáron, annak biztos ismerős már a kabócák selymes, rozsdás fűrész hangját idéző ciripelése. Az viszont már valamivel ritkább eset, hogy látja is őket. Nekem szerencsére ez a példány jó sokáig modellt ült, a déli verőfényre fittyet hányva hosszasan ontotta magból a szerelmes éneket. A képen a tárgyán kívül tetszik még a háttér finom homokszínű árnyalata (kiszáradt fű), az átmenet a fák zöldjébe, valamint a jól sikerült bookeh-effektus. (Az hívják így, amikor közelre fókuszálásnál a háttérben az elütő színű tárgyak vagy fények nagy, kör alakú pacákként látszanak a háttérben.)