Csütörtök este egy egyetemi kollégiumban. Erről bizonyára a legtöbbeknek az jut eszébe, hogy dől a pia, a cigi ,és mindenki táncol. Nos, ez is egy lehetőség, de október 22-e nem ilyen csütörtök este volt az Eötvösben, ugyanis Pejin Andi egy „jégtörő” csapatépítést szervezett.

Az est legelején egy névlánccal próbáltuk minél gyorsabban megtanulni egymás nevét – ahogy mentünk sorban, úgy kellett mindenkinek bemutatkoznia, és elismételnie az előtte elhangzott neveket. Ezt követően még az ismerkedős fázisban a megtanult nevekkel „lőttünk” egymásra, és párokban is beszélgettünk egy kicsit.

Miután már többé-kevésbé megjegyeztük egymás nevét, kezdődhettek a csapatépítő játékok. Kibogoztuk a gordiuszi csomót – csukott szemmel megfogott kezeket nem elengedve kellett kigabalyodni (már nyitott szemmel) –, végigcsúsztattunk egy összekötött ugrókötelet a körön úgy, hogy végig fogtuk egymás kezét, a kiosztott lapjaink alapján ültünk ide-oda egymás ölébe, és még ráhangolódásnak energiaspirált is csináltunk. Van abban valami iszonyatosan feltöltő erejű, ahogyan nagyjából 30-40 ember egyszerre üvölti, hogy „Maaaa-zinga!” Szintén a felgyűlt feszültséget kiabálhattuk ki magunkból, amikor sorban egymásra üvöltöztük, hogy „Jiha!”, miközben láthatatlan lasszóval „fenyegetőztünk”.

 Játszottunk néma telefont is, egy kicsit rendhagyó módon: egymás hátára rajzolva adtuk át az üzenetet az első körben, a másodikban pedig mutogatva. A felhős-napocskás tájkép a hátakon hamar megváltozott (az egyik csapatnál virág lett belőle), az ébredést utánzó mozdulatot azonban mindkét csapat sikeresen továbbította.

Bizalomjátékkal koronáztuk meg az estét: egy látó vezette a becsukott szemű társait körbe-körbe a termen. Ennek csúcsa az a verzió volt, amikor a libasor végén álló irányított – akkor azért egy-két váll nekipuffant az enyémnek.

Az este végén egy plakátot készítettünk: minden csapat egyetlen tollal kellett, hogy rajzoljon valamit, ezt az egy tollat pedig rákötött madzagokkal együtt irányítottuk. A kódfejtéshez nyújtok most segítséget: két mosolygós arc és egy valóban kemény csapatmunkával elkészített csiga látható az Andi által felírt Eötvös Loránd Kollégium felirat mellett.

Nehéz eset vagyok, mivel több éve szervezek ehhez az estéhez hasonló csapatépítő alkalmakat, így kihívás volt sokszor a másik oldalon maradni, és csak élvezni a játékokat. Mégis nagyon jól éreztem magam, rengeteget nevettünk együtt, ami a képeken is látszik.

Jó érzés volt például hosszú évek után nem irányítójának, hanem résztvevőjének lenni az általam csak „Közös-ülés”-nek nevezett játékban, amikor az egész csapat körben egymás ölében ül. Akkor aztán igazán mindenki egynek érezhette a társaságot!

Köszönjük a szervezést Andinak, aki azt ígérte, lesz folytatás, még több játékkal! A tervek közt szerepel továbbá egy kötetlenebb, beszélgetős este is, valahol a kolin kívül!

A csapatépítésről készült további fotókért kattints az Eötvös Koli hivatalos Facebook-oldalára!