A recept már ismerős lehet: „Végy egy csokor érett (?) egyetemistát, gondosan válogass ki egy érdekes szakmai programot, majd főzz hozzá egy szuper munkatervet. Jó étvágyat a külföldi utazáshoz a Campus Hungary-vel!”. A múlt tanévben nekünk is összejöttek a hozzávalók, így történt meg, hogy tavasszal 14 pszichológus szaktársammal Írországba utaztunk. Az egyszerű szakácskönyvi leírást azonban néhány nem várt apróság is színesítette. Igazán jelentéktelenek, például, hogy a kinézett konferenciát a megnyert pályázattal, lefoglalt repülőjegyekkel és kifizetett szállásokkal a zsebünkben eltörölték. Hogy ennek pótlására mi magunk találtunk ki egy kis minikonferenciát a saját kutatásaink bemutatásával. És hogy mindezt a szakdolgozatírás kellős közepén szerveztük meg, és a leadási határidő is a kint tartózkodás idejére esett. Na, de van az úgy, hogy néha a spontán konyhai fortélyokból születnek a legjobb ételek...

A 37th Annual Congress for Psychology Students in Ireland nevű, pszichológushallgatóknak szánt konferencia rögtön beindította a fantáziánkat, amikor rátaláltunk, így felvettük a kapcsolatot a rendezést lebonyolító University of Limerick pszichológiai intézetével, kidolgoztuk a részletes munkatervet, és megpályáztunk egy rövid, csoportos tanulmányutat a Campus Hungary-nél. Pár hónapnyi izgalom után ki is forrta magát a történet, és jött a hír, hogy nyertünk.

Tavaszra már minden szükségeset elintéztünk, amikorra a bevezetőben már elspoilerezett fordulat is beállt: nevezetesen kiderült, hogy a fő program elmarad. Az első ijedtség után összekaptuk magunkat, és a kinti pszichósok segítségével (és nem mellesleg a campusos bírálóbizottság rugalmasságának köszönhetően) sikerült pótolni az űrt, és létrehozni a Knowledge Exchange Among Psychology Students-nek keresztelt saját kis minikonferenciánkat. Ezután nem volt más hátra, mint hogy megegyük, amit főztünk: irány Írország!

A csapat a Moher-i sziklák szélén - ahol a "festői szépségű" jelző nem csak reklámszöveg (Fotó: Walter Zita)

A gépünk Dublinban landolt, így a Limerickbe való utazás előtt rendelkezésre álló időben bejártuk az Ulysses városát is: a világ egyik legszebb könyvtárától elkezdve, a vad fotózkodást kiváltó tengerparton át a Guinnesst és élőzenét kínáló igazi ír kocsmákig. (Egyébként ekkor zajlottak nagyban a melegházasság engedélyeztetésével kapcsolatos kampányok is pro és kontra, így láttunk az utcán transzparenssel prédikáló papot és körülötte tiltakozó fiatalokat is, arról nem beszélve, hogy minden ragasztható felületet a YES vagy NO szavazatra buzdító plakátok borítottak.)

The Long Room - Trinity College (Fotó: Walter Zita)

Elszabadult pszichológushallgatók a dublini tengerparton (Fotó: Walter Zita)

Az időjárás egyébként alaphangon kissé depresszív és esős volt, ami a cipők átázásával és gyakori vacogással járt, viszont néha ragyogó napsütés is kísért bennünket. A Limerickbe való bevonulásunkról ez éppen nem mondható el, amikor is a buszpályaudvarról 15 kg-os bőröndjeinket magunk után ráncigálva, jégesőben gyalogoltunk a szállásunkig. Ami pedig még csak nem is az volt, hanem - mint a recepción kiderült - ugyanannak a hostelláncnak egy másik tagja, amivel összekevertük. Így viszont legalább alkalmunk adódott elbeszélgetni a végső megoldásként hívott taxisbácsival, aki a valódi szállás felé vezetve derűsen humorizált azon, hogy Isten csak nő lehet, hisz más nem rendelne ilyen szeszélyes időjárást. Ennek az érvnek a mérlegelését inkább rátok bízom. :)

Az ír időjárás derűsebb oldala - Cobh... (Fotó: Walter Zita)

...és a borongósabb - Limerick (Fotó: Walter Zita)

A University of Limerick fiatal egyetem, 300 holdas (és nagyon zöld) birtokon elterülő modern épületekkel. A területet szó szerint folyó szeli ketté, a Shannon, ami egyben megyehatár is, és egyes oktatási épületek közt gyaloghídon közlekednek az oktatók és hallgatók. A felszereltséget jól mutatja, hogy találtak módot egy olimpiai szabványoknak megfelelő egyetemi uszoda elhelyezésére is. A teljes campus, majd azon belül a Pszichológiai Intézet körbejárása és megismerése után előadást tartottunk az ottani pszichós hallgatóknak Magyarország kulturális értékeiről. A híres magyar találmányok, látványosságok és ételek bemutatása mellett némi kóstolót is adtunk nekik téliszalámiból és pálinkából (bár ez utóbbi többek számára kicsit erősnek bizonyult), a végén pedig népdalénekléssel és tánccal élénkítettük fel a hallgatóságot.

Nem hagyhattuk ki a Szeged-promózást (Fotó: Borbás Réka)

Fő attrakciónk, a Knowledge Exchange Among Psychology Students nevű minikonferenciánk napján a program három fő témakör: a kognitív pszichológiai, a test és tudat kapcsolatát érintő, valamint a szociálpszichológiai kutatások köré szerveződött. A mi részünkről az idei OTDK-n szereplő dolgozatainkat, valamint szakdolgozati, illetve műhelymunkáinkat ismertettük angolul az írekkel: az előkerült témák közé tartozott a hazugságfelismerési képességek személyiségvonásokkal való kapcsolata, a számítógépes játékok oktatásban való alkalmazási lehetőségei, a narratív reklámok hatása a női testképre és önértékelésre, az allergia kognitív funkciókra gyakorolt hatása sportolók és nem sportolók körében, a sport hatása a neurogenezisre, valamint a katonaságban megfigyelhető csoportkohézió jellemzői. Az írek PhD-hallgatóik kutatásait mutatták be, és a mi munkáinkat is  olyan észrevételekkel véleményezték, amelyek a jövőbeni folytatásra nézve hasznos perspektívát jelenthetnek.

Az írek kapcsolattartója a szegedi delegáció körében (Fotó: Walter Zita)

A hét során szerzett tapasztalatokat mindenképpen érdekes megvilágításba helyezte az a tény is, hogy páran még a szakdolgozatunkhoz szükséges utolsó munkálatokat is kint végeztük el (természetesen alvás helyett). Nagyon emlékezetes élmény volt a hostel egyetlen ingyenes wifi-elérési pontján, a recepción, egy zsebkendőnyi asztalnál görnyedve méretezni az ábrákat és korrektúrázni a szöveget, majd hajnalban megnyomni a végső feltöltés gombot, hálaimát rebegve a modern élet csodáiért, ami lehetővé tette, hogy több ezer kilométer távolságból tegyük meg ezt az otthon is idegeket próbáló lépést.

Nagyon színes volt ez az út, és – ahogy lenni szokott - rengeteg azóta is emlegetett történet született közben. Érdekes szakmai megmérettetést jelentett, hogy angolul kellett kiállnunk és bemutatnunk saját kutatásainkat, maga Írország pedig minden kisebb nehézségért is sokszorosan kárpótolt. Bár azóta a Campus Hungary – régi formájában – már megszűnt létezni, mindenkit arra biztatok, hogy keresse a hasonló lehetőségeket, és pályázzon, mert életre szóló élményeket tud nyújtani egy ilyen tanulmányi út. A recepttől pedig néha el kell térni, de egy csipet találékonysággal a feltálalt végeredmény garantáltan emlékezetes lesz.

Azért végül három levéllel is szerencsét hozott (Fotó: Borbás Réka)

Imre Nóra