Testvérintézményünk, a pesti Eötvös József Collegium minden évben megrendezi az Eötvös Konferenciát, ahová az ország számos egyeteméről érkeztek hallgatók előadni, a legkülönbözőbb témákban. Idén ez április végén, 24-e és 26-a között került megrendezésre, és sajnos még csak megfigyelőként és nem előadóként lehettem ott én is, számos tapasztalatot gyűjtve.

Egyik oldalról hallgatóként számos kiváló előadásnak lehettem fültanúja. Rengeteg szekció volt, humán tudományos is és természettudományos is, kezdve a klasszika-filológiától a társadalomtudományon, irodalomelméleten, ókori és újkori történelmen keresztül a informatikáig, földrajz-földtudományig, rengeteg tudományterületről válogathatott az aki hallgatni érkezett. Minden szekcióban érdekesebbnél érdekesebb előadások hangoztak el, de egy ember lévén sajnos nem tudtam beülni mindegyikre, habár igyekeztem. Több olyan előadás is volt, ami nekem kifejezetten tetszett, olyan kérdéseket boncolgattak, amelyek egyrészt olyan kérdések, amelyekkel Magyarországon nem nagyon szeretnek foglalkozni, másrészt úgy voltak megközelítve, ahogy még nem nagyon próbálkoztak vele. Az előadásokon, amelyeket meghallgattam, többek között volt szó a "sötét Szabolcs" sztereotípiáról, Törökország mai külpolitikájáról, roma nők helyzetéről, egyszóval tényleg olyan dolgok ezek, amelyek nagyon aktuálisak. Volt olyan (töris) előadás is, ami a magyarországi muszlim telepekről szólt az Árpád-korban, a magam részéről ez az újdonság erejével hatott, hogy ezt így valaki feltárja, és nagyon érdekes volt.

Az előadások hangulata közvetlen volt, előadó és hallgató sok esetben együtt tudott gondolkodni. Volt olyan, hogy még a szekció végén hosszas beszélgetések vagy éppen viták bontakoztak ki egy-egy témával kapcsolatban. Minden előadó a maga módján majdhogynem profin adott elő, szinte mindenkit élvezet volt hallgatni és közben jegyzetelni, tanulni, új ismeretekkel gazdagodni.

Másik oldalról kicsit sikerült belekóstolnom a szervezők életébe is mint szegedi képviselő, igyekeztem ott lábatlankodni, és ha volt rá mód, segíteni. Ott is hallgatók dolgoztak össze azért, hogy ez a nagyívű rendezvény megvalósuljon. Már hagyomány ez a konferencia, hiszen a mostani volt a tizenhatodik a sorban, így a szervezés súlya mellett talán az is nyomta a szervezők vállát, hogy egy olyan rendezvényt hozzanak össze, amely méltó elődeihez. Úgy tűnik, ez sikerült is, hiszen ahogy én láttam, minden olyan gördülékenyen működött, ahogyan kellett, és nem voltak fennakadások, tehát egy profi  módon kivitelezett rendezvény volt.

Leendő előadóként, szervezőként nagyon sokat tanulhattam, sok emberrel találkozhattam, akikkel a szakmai kapcsolatokat lehetett bővíteni, hiszen az érdeklődésük is hasonló volt, mint az enyém. De egy ilyen rendezvény nemcsak a szakmaiságról szól, hanem kicsit egymás megismeréséről is. Azért érdemes ilyen helyekre eljárni, mert mindamellett, hogy az ember szakmailag nagyon sokat fejlődik, nemcsak ismeretek, de a módszertan, például az előadásmód tekintetében is, új ismeretségeket is köthet, amelyek vagy megmaradnak szakmai kapcsolatnak, vagy barátsággá lesznek.