A MOOC-ok (Mass Open Online Course) fogalma nem ismeretlen most már világszerte, és lassan kis hazánkba is kezd begyűrűzni az oktatásban mutatkozó új őrület. Én nyáron ismerkedtem meg a fogalommal, és azóta egy kamikazepilóta óvatosságával végzem a kurzusokat, ezért gondoltam, megosztom a tapasztalataimat veletek.

Miről is van szó?

Ezek dióhéjban egyetemi előadások, amelyeket online felületeken lehet elvégezni. Igen, érzem, hogy kezdem elveszteni az érdeklődést, kinek van kedve (és szabadideje) közülünk még netes kurzusokkal is piszmogni, amikor bőven elég megterhelőek a rendes óráink? Először én is így gondoltam. Csakhogy a MOOC-oknak azért van vonzereje, például az, hogy most már a világ élvonalába tartozó egyetemek majdnem mindegyike hirdet ilyeneket, színvonalas oktatókkal, mindenféle érdekes témákról. És teljesen ingyenesek.

Így zajlik egy kurzus:

Ezek általában négy-nyolc hetes rövid tanfolyamok, amelyekről bármikor szabadon le lehet jelentkezni, ha nem tetszenek, egyszerűen otthagyod őket (ennek megfelelően általában nagyon kicsi az aránya azoknak az embereknek, akik egy-egy kurzust végigcsinálnak). Magukat az előadásokat videófelvételek formájában kapod meg minden hét elején, 5-20 perces blokkokra vágva, hogy bárhol, bármikor vagy, kényelmesen meghallgathass egy-egy részt. Legtöbbjükre jellemző, hogy minden hét végén van valami számonkérés, ezért tényleg lépést kell tartani az anyaggal, ami amúgy nem teljesíthetetlen mennyiség... már ha el akarod végezni.

Én most a harmadik és negyedik kurzusomat végzem párhuzamosan. Az első, amit még nyáron csináltam a Learning How To Learn címet viselte, és tanulási praktikákkal látott el az új tanévre. Ezután a szingapúri Nanyang Technological University jóvoltából egy helyszínelői tudomány kurzust végeztem el, mert érdekelt, és szakmába vágott. Most vezetőképző kurzuson veszek részt, aminek az elején a roppant megnyerő előadó azt ígérte, hogy a tudással az életem minden területén sikeresebb leszek. Ezeket mind a Coursera nevű oldalon végzem, végeztem, ezen kívül a FutureLearn nevűn felvettem egy kreatív írás kurzust.

Eddig az a tapasztalatom, hogy a kurzusok főleg általános ismeretterjesztő jellegűek... például a helyszínelős órámon gyakorlatilag nem ismertettek meg olyan módszerrel, amit amúgy az alap biológusi tanulmányaimból nem ismertem. A kurzusok egy része úgy készül, hogy semmilyen előzetes képzettséget sem igényel, de ahol odaírják, hogy szükség van valamilyen előtanulmányra az elvégzéshez, ott lehetnek problémái azoknak, akik egyáltalán nem értenek az adott tudományhoz. Például a helyszínelős óra valószínűleg nagyon kemény lehetett azoknak, akik egyáltalán nem jók kémiából vagy biológiából. Információtartalomra általában a szabadon választható tárgyakra hasonlítanak a kurzusok, így nem kell szakmai világmegváltást várni egyiktől sem, de ha képbe akarsz kerülni valamivel, amit az egyetemen nem tanítanak, akkor megadhatja, amire vágysz. Ha szakmai tudás nem is, de atombiztos angol nyelvtudás szükséges a sikerhez: az előadásokhoz ugyan vannak könnyítésként feliratok (szintén angolul persze), de a beadandóknál menthetetlenül elhasalsz, ha nem vagy legalább középfokon barátja a helyesírásnak.

Számonkérések, osztályzás:

Azért, hogy a végén elvégzettnek nyilvánítsák a kurzust, általában különböző feladatokat kell megoldani. A legtöbb tárgyból minden héten van teszt. Itt a kérdések többsége egyszerű választásos, korlátlan idő áll rendelkezésre a kitöltéshez, és sokszor többször is megpróbálkozhatsz velük (igen, miután megnézted a megoldást). Ezek általában nevetségesen egyszerűek.

Amik trükkösebbek, azok a beadandó házik, ebből legtöbbször kettő van egy kurzus során. Az még hagyján, hogy itt írni kell angolul, de ráadásul még csak nem is az oktatók értékelik: a pontokat a hallgatók osztják ki egymásnak, javítókulcs alapján. Én mondjuk úgy éreztem eddig mindig, hogy igazságosan osztályoztak, de másnak akadtak már problémái azzal, hogy lepontozták. A legtöbb beadandónak mondjuk sok értelmét eddig nem láttam, kivételt képeznek a helyszínelős óra feladatai, ahol a megadott információkból bűneseteket kellett rekonstruálnunk. Bizonyos kurzusok esetén a végén számít még a kurzusfórumon kifejtett aktivitás is.

A mocskos anyagiak:

Azért lehet elvileg fontos teljesíteni ezeket az elvárásokat, mert a sikeresen elvégzett kurzusokról diplomát is kaphatnánk, ami állítólag jobb helyeken már beszámít például állásinterjúkon is. Én ezt nem egészen érzem fairnek, amiatt, amit kifejtettem, hogy egyetlen ilyen kurzus által nyújtott tudás nem összevethető még egy OKJ-s diploma értékével sem.

A másik probléma az, hogy az utóbbi időben a kurzusok nagy részén fizetőssé tették az oklevél megszerzését. Nyilván ez valamilyen szinten érthető, ugyanakkor a Courserán rutinszerűen elkért 50 dollárt sokallom egy olyan tantárgyért, amelynek anyagköltsége gyakorlatilag nulla, sőt az oktatóknak a tananyag egyszeri leforgatása után szinte semmit sem kell dolgozni vele. Elképzelhetőnek tartom, hogy nyugaton ez nem sok pénz, tekintve, hogy az alap egyetemi képzéseikért milyen csillagászati összegeket kell fizetniük, de én személy szerint nem érzem azt, hogy megérné pénzt kiadni azért a papírért. Szerencsére a kurzusokon részt lehet venni anélkül is, hogy fizetnél, azok még mindig ingyenesek.

Amikor a nyáron megláttam egy Index-cikk címét, amelyből egyáltalán tudomást szereztem erről a lehetőségről (http://index.hu/tech/2014/02/19/tiz_egyetem_maradhat_az_egesz_vilagon/), úgy gondoltam, hogy szemen szedett butaság. Három hónappal és két kurzussal később még mindig így gondolom. Ugyanúgy, ahogy a levelezős hallgatók is kisebbségben vannak, mert azért ez mégiscsak egy kényszermegoldás, és nem feltétlenül nyújt ugyanolyan mélységű tudást, mintha valaki teljesen csak az egyetemnek tudja szentelni magát azokra az évekre, ugyanígy kizártnak tartom, hogy az online végezhető kurzusok kiszorítsák a hagyományos oktatást. Hiszen például gyakorlati képzést egyáltalán nem lehet ilyen módon adni, amely viszont a képzések jelentős részénél nagyon fontos. Nálunk különösen kétséges a térnyerés, ahol azért a felsőoktatás összehasonlíthatatlanul kisebb anyagi áldozatokat kíván, mint az Egyesült Államokban. (Végső soron a cikk szerzője is erre jut.)  Vannak ismerőseim, akik hisznek benne, hogy pusztán autodidakta módon is válhat valakiből jó szakember, hát én nem értek velük egyet. Viszont ez egy szórakoztató lehetőség, amelyet azért érdemes kihasználni.