Tavaly lehetőségem nyílt bekapcsolódni a műhely munkájába, amikor is megtapasztalhattam, hogy a sok szép meg jó, amit mondanak, igaz is. A műhelyekben extra tudás szerzésén kívül remek még, hogy kapcsolatokat alakíthatunk ki az az előadókkal, ez is segíti a fejlődésünket.

Bodosi Balázzsal, a GYTK kiváló oktatójával tavasszal ismerkedtünk meg, amikor meghívott előadóként az alvás élettanáról tartott előadást. Beszélgettünk álmokról, fura betegségekről (pl. az Ondine-átokról, aminek érdemes utánaolvasni), meg hasonló izgalmas dolgokról, és miután végeztünk az előadással, még az előcsarnokban hosszasan folytattuk az eszmecserét. Mint utóbb kiderült, ezt Bodosi tanár úr is nagyon élvezte, ugyanis az egész műhelyt meghívta pizzázni, hogy folytathassuk a beszélgetést.

A szervezés végül a vizsgaidőszaki szétszéledés miatt annyira elhúzódott, hogy csak az új félév elején lett belőle valami. A pizzákat a kollégium otthonos közegébe rendeltük meg, és aki csak tehette, jól belakmározott, miközben érdekes történeteket hallgatott a tanár úr katonasággal kapcsolatos kalandjairól, megtudta, hogyan kötött ki a gyógyszerészeti karon, vagy éppen hogy milyen furcsaságok adódnak a külföldi hallgatók körül. Például tudtátok, hogy a csadort hordó lányoknak zh előtt meg kell nézni a fülét, mert simán eldughatják ott a fülhallgatót? Vagy hogy a skandináv diákok ugródeszkának használják az egyetemeinket, hogy utána könnyebben felvételizzenek át a hazájukba?

Szóval összességében nagyon pozitív élmény volt számomra ez az egész, nem csak a kellemes társaság miatt. Úgy általában jellemző a műhely előadásaira (remélem, mindegyik műhely előadásaira), hogy örömmel jönnek ide az oktatók, látszik rajtuk a lelkesedés, élvezik, hogy érdeklődő embereknek beszélhetnek a szívüknek kedves témákról, sokkal kötetlenebbül, mint az előadótermekben. És mint az anekdotákból tudjuk, gyakran az ilyen kötetlen beszélgetésekből jönnek a legjobb ötletek...