Róka Éva a 2014. március 21-22-én megrendezésre került XIX. Bolyai Konferenciával kapcsolatosan fejti ki tapasztalatait.

Az eseményre elektronikus postai címen hívták fel a figyelmemet, mert aki már részt vett a konferencián, személyre szóló levelet kapott. Webes felületen kellett regisztrálni. Egyszerű és könnyű volt, semmi bonyodalmat sem okozott volna senkinek sem. A kapcsolattartás kitűnő.

Előadással és poszterrel is lehetett jelentkezni, ami számomra nagyon nyitottá tette a konferenciát, mert van, aki vizuálisan jobban át tudja adni a témáját és ezt a téma is megköveteli, de van, akinek „beszélni kell róla”. Ezt mindenki maga eldönthette. Személy szerint poszter szekcióba jelentkeztem egy másik, de egy időben megrendezésre kerülő konferencia miatt, ahonnan csak vasárnap értem vissza. Így ez tűnt a legideálisabbnak.

Megtörtént a regisztráció, logóval ellátott, szép kis papírtáskát kaptunk, benne saját méretnek megfelelő pólóval, tollal, emléklappal, kitűzővel és könyvvel. Azt hiszem, semmit sem hagytam ki. Ezután jött az érdekes része.

„Hova rakhatom ki a posztert?” – kérdeztem meg egy szervezőt. „Az alagsorba.” Alagsorba… rendben. Lementem az alagsorba… És igen, azzal szembesültem, amire gondoltam: szűk, sötét folyosó, kvázi nem egy poszter bemutatására alkalmas hely. Sötét volt, a színes műveket alig lehetett látni, de talán nagyobb bajt jelentett az, hogy egy A/2-es vagy egy A/1-es méretű felülethez nem elég az 1 méter távolság. Összefolynak a táblázatok és a képek. Az esztétikai értékét kevésbé lehetett élvezni. De semmi baj, ki lett rakva a tanulmányom vizuális és szerkesztett bemutatása, sokan kérdeztek felőle, és jól éreztem magam.

Tanulságképpen írom ezeket a sorokat. Ha valaki, egy kollégium vagy egy iskola poszter szekciót is indít, előnyös, ha tág és világos teret ad a műveknek!

Róka Éva