Színházünnep: amiről a színlapok mesélnek címmel nyílt meg múlt csütörtökön a Somogyi-könyvtár legújabb tárlata. A kiállításon Sándor János - rendező, Érdemes Művész - magángyűjteményének darabjait tekinthetjük meg a korabeli színházi folyóiratok társaságában.

 A tárlat nem nagy, tizenöt-húsz perc  alatt kényelmesen végignézegethető, de ebben a rövid időben garantált a szórakoztató múltidézés. A kiállítási darabok mellé minimális mennyiségű kísérőszöveg jár, ennél gyakran maguk a tárgyak sokkal többet árulnak el, főleg, hogy egy részük ugyebár folyóiratok lefűzése egy-egy érdekes cikknél felütve.

A tárgyi emlékek között olyan különleges darabokat találunk, mint kiselejtezett színházi szék (nem baj, hogy kicserélték őket, nem tűntek túl kényelmesnek), két jelmez, néhány színházi gukker, reklámplakátok és egy marék fénykép. A legérdekesebbek számomra mégsem ezek voltak, hanem a Juhász Gyula számára kiállított állandó szabadjegy, valamint a költő kézirata, amik központi helyet foglalnak el a kis tárlatban.

Érdemes a szöveges kiállítási darabokat el is olvasgatni, mert ezek adják meg igazán a hangulatot. Rá lehet csodálkozni a századfordulós helyesírás bájára (Bob herczeg), begyűjthetünk néhány interjúrészletet a kor leghíresebb színészeivel, valamint röpke pillantást vethetünk arra, hogyan működött a huszadik század közepe felé a bulvársajtó („Práger Tóni a szegediek kedvence a volt tanárjával züllött reggelig”).

Akár megnéznénk, hogyan festettek olyan színészlegendák játék közben, mint Jászai Mari és Blaha Lujza, akár olvasgatnánk egy kicsit, a kiállítás nem fog csalódást okozni. Olyan, mint a jó színházi műsorfüzet – rövid és tartalmas.

A tárlatot május 7-ig nézhetjük meg a Somogyi-könyvtár földszinti kiállítóterében egy könyvtártörténeti tabló és egy néhány vitrines árvízi emlékkiállítás mellett.