Egy korábbi bejegyzésemben már említettem Hejcét. Akármennyire nyugalmat árasztónak is tűnik elsőre ez a kis zempléni falu, az itteni táborozásaim mindig is eseménydúsak voltak.

Tavaly egyik reggel különös dologra ébredtem: valami suttogásra a sátor közeléből, majd egy nagy reccsenés következett, rémült madárcsipogás, végül pedig hatalmas nevetés. Nem sokkal azután, hogy kikászálódtam a sátorból, fény derült a történtekre: egyik szomszédunk azzal akarta meglepni sátorbéli lakótársamat, hogy felakasztotta a papucsát az egyik fára. A művelet során azonban nem számított rá, hogy a kiválasztott ág korántsem olyan stabil, hogy kibírja egy belekapaszkodó ember súlyát. Hasonlóan váratlanul érte ez az ágon üldögélő fiatal meggyvágót, ami ijedtében azonnal értesítette szüleit pozíciójának hirtelen megváltozásáról. Szegény a rémülettől mozdulni se bírt – ezt a lehetőséget pedig, akármilyen kába is voltam még ébredés után, nem hagyhattam ki. Így készült a fenti fotó a madárkáról, amely még másfél órával később is ugyanott üldögélt.

Balogh Gergő