Március 21-én Bartha Lilivel a nyakunkba vettünk Budapestet, és életem első Interkoll ülése után megérkeztünk a Schönherz Kollégiumba, ahol már nagyon vártak minket a vidéki szakkollégiumok programján.

A kollégisták tényleg az ország különböző szegleteiből érkeztek, de Szegedről három kollégium is képviseltette magát: az Eötvösön kívül a Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium és a Móra Szakkollégium hallgatói is összegyűltek a Simonyi Károly Szakkollégium szép, felújított klubszobájában, a tizenharmadik emeleten (ahol, mint megtudtuk, még Palvin Barbi is járt).

Az utazás és az Interkoll fáradalmait gyorsan elfeledtette a jó hangulat és a kötetlen beszélgetés. Ez volt az első alkalom, hogy „látogatóba mentem” egy másik szakkollégiumba, de ilyen mértékű nyitottságra és közvetlenségre nem is mertem volna számítani.

A Simonyis fiúk-lányok nem hagytak minket sem éhezni, sem szomjazni – a bevezető beszélgetések után szendvicskészítési verseny következett, tehát meg kellett csillogtatnunk a kreativitásunkat - jutalmul pedig egy óriási bulit kanyarítottak nekünk a nap végére.

Feszes tempójú volt a hétvége, el kell ismerni, úgyhogy nem lustálkodhatunk szombat reggel sokáig, egy bőséges, közös reggeli után körbevezettek minket a high-tech Roxfort minden fontosabb zegén és zugán. A szakkoli összefogja a Schönherzben működő körök munkáját, és ebből ízelítőt is kaphattunk. A HA5KFU Rádióamatőr Klubban kezdtünk, és ahogy végighaladtunk a körökön, bebizonyosodott, hogy a kreativitásnak tényleg nincs határa. Ipari irányítástechnikáról, programozásról, mesterséges intelligenciáról és LEGO építőelemekből összeállított robotokról bevallom, egészen ritkán beszélgetek, de felvillanyozott, hogy egy ilyen közösségben és térben mennyi ötletgazda és tehetséges mérnök, informatikus dolgozik együtt ezeken a projekteken.

A marketinggel és menedzsmenttel foglalkozók pedig szívüket-lelküket kitették a programok szervezése során; a Víz Világnapja alkalmából egy közös, nyomozós játékban vettünk részt egy nagy csapatot alkotva, és közben jót sétáltunk a sugárzó napsütésben a Duna partján. Senki se higgye azonban, hogy egy sziesztányi időre is abbahagytuk az eszmecserét: végigvettük a két szakkoli tevékenységeinek sarkalatos pontjait, igen sokat tanulva egymástól.

Hogy szövetségünket tovább kovácsoljuk, a Simonyisok valódi TV-stúdiót varázsoltak nekünk a földszintre, ahol saját fejlesztésű Activity alkalmazás, csapkodható gombok a kegyetlen rablásokhoz, kamera, és önkéntes műsorvezetők vártak minket mikrofonnal a kezükben, hogy valóban úgy érezzük, mintha holnap ezt vissza is nézhetnénk a TV-ben. A kompromittáló felvételek valóban bármikor a rendelkezésükre állnak, ugyanis minden eseményről készült felvételt archiválnak. Nehogy energia nélkül maradjunk, a Schönherz koli saját pizzasütő köre megörvendeztetett minket jó néhány pizzával – óriási örömömre egy gluténmentessel is. Tudom, furcsán hathat, ha az ember ennyit hálálkodik egy pizzáért, de akkor este ettem először baráti körben nem általam készített pizzát – papírdobozból.

Vasárnap már nem volt olyan sietős a reggeli indulás, és őszintén sajnáltam, hogy ilyen gyorsan elszállt a hétvége. Két szóval: mindent köszi!

Aggodalomra azonban semmi ok, ezzel a szuper csapattal igen hamar találkozhattok: április 15-én ugyanis megrendezik a XI. Simonyi Konferenciát, a BME I épületében. Minden csatlakozni vágyót szívesen látok!