2014. jún 06.

Milyen az a Szegedi Tehetség-HÍD Program?

írta: sarodisz
Milyen az a Szegedi Tehetség-HÍD Program?

Az alábbiakban rövid beszámolókat olvashatunk a Szegedi Tehetség-HÍD Program jutalomtáborába jutott  résztvevőitől, akik a 2010., 2011., 2012. és 2013. évi élményeiket idézik fel.

2010.

hid2010.jpg

Amikor 2010-ben a szóbeli érettségiken innen és az írásbelin már túl azon töprengtem, mit is kezdjek majd magammal az egyetemen, akkor találtam rá a szegedi Eötvös Kollégium hirdetésére. Olyan diákok figyelmét akarták felkelteni, akik már a középiskolában is igyekeztek tudományos és közösségi tevékenységet folytatni. Az Eötvös nemcsak kollégiumi ágyat akart biztosítani, hanem egy stabil hátteret is az elszánt és lelkes, leendő egyetemistáknak. A hirdetés olvasását követő napon már el is kezdtem begyűjteni a szükséges papírokat, hogy aztán tűkön ülve várhassam a levelet, hogy bejutottam-e a táborba. Szerencsére - és emiatt valóban szerencsésnek éreztem magam - a levél azt állította, a kollégium kíváncsi rám. Így jutottam be abba a táborba, ami még a felhőtlen hangulatú, általános iskolás balatoni táborokat is lekörözte. Az egy hét alatt, amit Szegeden töltöttünk, megismertük a várost, egymást, az egyetemet, a kollégiumot és annak szellemiségét. Olyan élményt adott a tábor, amit remélem, soha nem felejtek el. Mi voltunk a kis HÍDasok, akiket kísérgettek a nagy Eötvösösök, és igazság szerint nem voltak sokkal nagyobbak vagy idősebbek nálunk, de annyira tiszteltük őket a sok segítségért, amit a táborban, és aztán később is nyújtottak, hogy boldogan mondjuk azt még mindig, hogy ők a nagyok. Azt, hogy ki jutott be végül a kollégiumba, csak akkor tudtuk meg, amikor már ismertek voltak a felvételi ponthatárok is. A tábornak és természetesen a kitartó középiskolai munkának hála, 2010. szeptember 1-től én is eötvösös lettem, ami azóta is az egyik legnagyobb egyetemi büszkeségem.

Benke Tímea

 

2011.

híd1.jpg

2011 tavaszán jelentkeztem a HÍD-táborba, inkább csak amolyan próba-szerencse alapon, hiszen középiskolában nem igazán jártam versenyekre. Így hát először igencsak meglepődtem, amikor visszahívtak, és természetesen nagyon izgultam is (annyira, hogy érkezéskor még a koordinátorunkat, Szilvit is lemagáztam, bár remélem ez a pillanat már a feledés homályába merült részéről). Előtte életemben egyszer voltam Szegeden, mégpedig a nyílt napon, pontosabban annak a napján, ugyanis a vonat másfél órás késése miatt nem jutottam el a kari nyílt napra. A jelentkezők közül sem ismertem senkit – és ezzel a legtöbben így voltak, csak egy-két táborozó akadt, akiket egyazon iskolából hívtak be. Éppen ezért nem klikkesedett rögtön az egész társaság, bár persze a hét végére nagyjából kialakultak a baráti társaságok.

Az érkezés másnapján megejtett – és jó hosszúra nyúló – bemutatkozások később remek alapot adtak az ismerkedéshez és a beszédtémák keresgéléséhez. Miután mindenki megérkezett, már nem nagyon volt megállás – egyik program a másik után, sok izgalmas újdonsággal töltve meg a napjainkat. Ellátogattunk a Szegedi Füvészkertbe (ami azóta egyébként az egyik kedvenc helyem lett Szegeden), megnéztük a Vadasparkot, ahol felejthetetlen pillanatokat töltöttünk el a szurikáták társaságában, utolsó nap pedig felcaplattunk a Dóm tetejére. A városismereti verseny napján negyven fokban caplattunk körbe a városban, miközben a feladott kérdésekre igyekeztünk választ találni. Szakkollégiumi tábor lévén természetesen az előadások sem maradhattak el: volt szó az önkéntességről, nyelvészetről, matematikáról – mindenkinek igyekeztek a kedvére tenni a szervezők. Esténként pedig a koliban való ücsörgés helyett elkezdtük felfedezni az éjszakai életet: a szervezők jóvoltából minden este másik törzshely(ek)re látogathattunk el, ahol egy-két sör mellett igyekezett mindenki mindenkivel szót váltani.

Azonkívül, hogy azóta is tartó barátságokat kötöttünk a táborban, sok praktikus információval is gazdagabbak lettünk. Így például a tanév kezdetekor nem kellett térképpel a kezünkben bolyongani a belvárosban (illetve az én esetemben Újszegeden), hogy egyáltalán az épületet megtaláljuk, ahova mennünk kell. A „törzshelyek” megismerése sem egy utolsó szempont, de az olcsó, mégis finom ebédet kínáló étkezdék bemutatása legalább ugyanilyen hasznos volt. A legpraktikusabb előadás az ETR-ről szóló bemutató volt, amiből megtudhattuk, hogy egyáltalán hogyan tudunk tárgyat, illetve később vizsgát felvenni.

Mindent összevetve egy felejthetetlen hetet töltöttünk együtt: táborozók, szervezők és random beugró kollégisták. Mivel gólyatáborban nem voltam, rengeteget segített, hogy úgy mentem le Szegedre: tudom, hogy vannak már ismerőseim, és hogy lesz kitől segítséget kérni, ha esetleg nem boldogulnék. Arról nem is beszélve, hogy a tábor nagyon jó kedvcsináló Szegedhez, és nehéz lenne ennél jobb egyhetes programot elképzelni nyárra!

Lipka Borbála

2012.

hid2012.jpg

Középiskolásként nagy várakozásokkal tekintettem a 2012-es Tehetség HÍD-táborra. A lehetőségre egy korábbi „hidas”, Rálik Alexandra hívta fel a figyelmemet. Mivel már idejekorán eldöntöttem, hogy Szegeden szeretném folytatni a tanulmányaimat, szinte adódott a lehetőség, hogy részt vegyek a táborban, és ezáltal lehetőséget kapjak a kollégiumba való bekerülésre is. Tudtam, hogy ez a kollégium jóval többet ad egy egyszerű szálláshelynél, szakkollégium révén szakmai közösségek, inspiratív szakmai műhelyek várják az ide felvételizőket.

A Tehetség HÍD-tábor beváltotta minden reményemet. Amellett, hogy jó barátságok szövődtek, és felejthetetlen programokkal teli egy hetet tölthettünk el a napfény városában, betekintést nyertünk az egyetemi élet mindennapjaiba is: a meghívott előadók révén bepillanthattunk az egyetemi előadások lendületébe, a könyvtár- és egyetemlátogatásnak hála pedig szeptemberben már ismerősként közlekedhettem a TIK és a BTK folyosóin. Rendkívül nagy előnyt jelentett az is, hogy a szervezők segítségével megismerkedhettünk az ETR és a kurzusfelvétel rejtelmeivel is.

Örömömre szolgál, hogy idén már második éve én is része lehetek a tábor szervezői csapatának, segítve ezzel is a leendő elsőéves egyetemisták ismerkedését a várossal, a kollégiummal és az egyetemi élettel.

Szántai Márk

2013.

hid2013.jpg

Amikor megérkeztem, csak egy embert ismertem a táborból, így hamar megpróbáltam ismerkedni, ami meglepetésemre nagyon könnyen ment. Mind a szervezők, mind a többi táborozó, mindenki hihetetlenül nyitott volt, és már az első néhány órában jókat beszélgettünk. A bemutatkozó előadások mellett a különböző csapatépítő, várost megismertető és szakmai programok egyaránt színvonalasak voltak. Azt kell mondanom, hogy egy hihetetlen jó társaság jött össze, sajnáltuk, hogy nem mindenki kerülhet be a kollégiumba. Még így, az első év után is tartjuk a kapcsolatot, néha összejárunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a HÍD Tábor nagyon sokat jelentett nekem, nagyban megkönnyítette az egyetem elkezdését, hiszen olyan barátokat szereztem, akikre tudom, hogy mindig számíthatok.

Nyerki Emil

Szólj hozzá

beszámoló szeged szegedi tudományegyetem eötvös kollégium híd tábor szegedi tehetség híd program