Milyen az a Szegedi Tehetség-HÍD Program?
Az alábbiakban rövid beszámolókat olvashatunk a Szegedi Tehetség-HÍD Program jutalomtáborába jutott résztvevőitől, akik a 2010., 2011., 2012. és 2013. évi élményeiket idézik fel.
2010.
Amikor 2010-ben a szóbeli érettségiken innen és az írásbelin már túl azon töprengtem, mit is kezdjek majd magammal az egyetemen, akkor találtam rá a szegedi Eötvös Kollégium hirdetésére. Olyan diákok figyelmét akarták felkelteni, akik már a középiskolában is igyekeztek tudományos és közösségi tevékenységet folytatni. Az Eötvös nemcsak kollégiumi ágyat akart biztosítani, hanem egy stabil hátteret is az elszánt és lelkes, leendő egyetemistáknak. A hirdetés olvasását követő napon már el is kezdtem begyűjteni a szükséges papírokat, hogy aztán tűkön ülve várhassam a levelet, hogy bejutottam-e a táborba. Szerencsére - és emiatt valóban szerencsésnek éreztem magam - a levél azt állította, a kollégium kíváncsi rám. Így jutottam be abba a táborba, ami még a felhőtlen hangulatú, általános iskolás balatoni táborokat is lekörözte. Az egy hét alatt, amit Szegeden töltöttünk, megismertük a várost, egymást, az egyetemet, a kollégiumot és annak szellemiségét. Olyan élményt adott a tábor, amit remélem, soha nem felejtek el. Mi voltunk a kis HÍDasok, akiket kísérgettek a nagy Eötvösösök, és igazság szerint nem voltak sokkal nagyobbak vagy idősebbek nálunk, de annyira tiszteltük őket a sok segítségért, amit a táborban, és aztán később is nyújtottak, hogy boldogan mondjuk azt még mindig, hogy ők a nagyok. Azt, hogy ki jutott be végül a kollégiumba, csak akkor tudtuk meg, amikor már ismertek voltak a felvételi ponthatárok is. A tábornak és természetesen a kitartó középiskolai munkának hála, 2010. szeptember 1-től én is eötvösös lettem, ami azóta is az egyik legnagyobb egyetemi büszkeségem.
Benke Tímea
2011.
2011 tavaszán jelentkeztem a HÍD-táborba, inkább csak amolyan próba-szerencse alapon, hiszen középiskolában nem igazán jártam versenyekre. Így hát először igencsak meglepődtem, amikor visszahívtak, és természetesen nagyon izgultam is (annyira, hogy érkezéskor még a koordinátorunkat, Szilvit is lemagáztam, bár remélem ez a pillanat már a feledés homályába merült részéről). Előtte életemben egyszer voltam Szegeden, mégpedig a nyílt napon, pontosabban annak a napján, ugyanis a vonat másfél órás késése miatt nem jutottam el a kari nyílt napra. A jelentkezők közül sem ismertem senkit – és ezzel a legtöbben így voltak, csak egy-két táborozó akadt, akiket egyazon iskolából hívtak be. Éppen ezért nem klikkesedett rögtön az egész társaság, bár persze a hét végére nagyjából kialakultak a baráti társaságok.
Az érkezés másnapján megejtett – és jó hosszúra nyúló – bemutatkozások később remek alapot adtak az ismerkedéshez és a beszédtémák keresgéléséhez. Miután mindenki megérkezett, már nem nagyon volt megállás – egyik program a másik után, sok izgalmas újdonsággal töltve meg a napjainkat. Ellátogattunk a Szegedi Füvészkertbe (ami azóta egyébként az egyik kedvenc helyem lett Szegeden), megnéztük a Vadasparkot, ahol felejthetetlen pillanatokat töltöttünk el a szurikáták társaságában, utolsó nap pedig felcaplattunk a Dóm tetejére. A városismereti verseny napján negyven fokban caplattunk körbe a városban, miközben a feladott kérdésekre igyekeztünk választ találni. Szakkollégiumi tábor lévén természetesen az előadások sem maradhattak el: volt szó az önkéntességről, nyelvészetről, matematikáról – mindenkinek igyekeztek a kedvére tenni a szervezők. Esténként pedig a koliban való ücsörgés helyett elkezdtük felfedezni az éjszakai életet: a szervezők jóvoltából minden este másik törzshely(ek)re látogathattunk el, ahol egy-két sör mellett igyekezett mindenki mindenkivel szót váltani.
Azonkívül, hogy azóta is tartó barátságokat kötöttünk a táborban, sok praktikus információval is gazdagabbak lettünk. Így például a tanév kezdetekor nem kellett térképpel a kezünkben bolyongani a belvárosban (illetve az én esetemben Újszegeden), hogy egyáltalán az épületet megtaláljuk, ahova mennünk kell. A „törzshelyek” megismerése sem egy utolsó szempont, de az olcsó, mégis finom ebédet kínáló étkezdék bemutatása legalább ugyanilyen hasznos volt. A legpraktikusabb előadás az ETR-ről szóló bemutató volt, amiből megtudhattuk, hogy egyáltalán hogyan tudunk tárgyat, illetve később vizsgát felvenni.
Mindent összevetve egy felejthetetlen hetet töltöttünk együtt: táborozók, szervezők és random beugró kollégisták. Mivel gólyatáborban nem voltam, rengeteget segített, hogy úgy mentem le Szegedre: tudom, hogy vannak már ismerőseim, és hogy lesz kitől segítséget kérni, ha esetleg nem boldogulnék. Arról nem is beszélve, hogy a tábor nagyon jó kedvcsináló Szegedhez, és nehéz lenne ennél jobb egyhetes programot elképzelni nyárra!
Lipka Borbála
2012.
Középiskolásként nagy várakozásokkal tekintettem a 2012-es Tehetség HÍD-táborra. A lehetőségre egy korábbi „hidas”, Rálik Alexandra hívta fel a figyelmemet. Mivel már idejekorán eldöntöttem, hogy Szegeden szeretném folytatni a tanulmányaimat, szinte adódott a lehetőség, hogy részt vegyek a táborban, és ezáltal lehetőséget kapjak a kollégiumba való bekerülésre is. Tudtam, hogy ez a kollégium jóval többet ad egy egyszerű szálláshelynél, szakkollégium révén szakmai közösségek, inspiratív szakmai műhelyek várják az ide felvételizőket.
A Tehetség HÍD-tábor beváltotta minden reményemet. Amellett, hogy jó barátságok szövődtek, és felejthetetlen programokkal teli egy hetet tölthettünk el a napfény városában, betekintést nyertünk az egyetemi élet mindennapjaiba is: a meghívott előadók révén bepillanthattunk az egyetemi előadások lendületébe, a könyvtár- és egyetemlátogatásnak hála pedig szeptemberben már ismerősként közlekedhettem a TIK és a BTK folyosóin. Rendkívül nagy előnyt jelentett az is, hogy a szervezők segítségével megismerkedhettünk az ETR és a kurzusfelvétel rejtelmeivel is.
Örömömre szolgál, hogy idén már második éve én is része lehetek a tábor szervezői csapatának, segítve ezzel is a leendő elsőéves egyetemisták ismerkedését a várossal, a kollégiummal és az egyetemi élettel.
Szántai Márk
2013.
Amikor megérkeztem, csak egy embert ismertem a táborból, így hamar megpróbáltam ismerkedni, ami meglepetésemre nagyon könnyen ment. Mind a szervezők, mind a többi táborozó, mindenki hihetetlenül nyitott volt, és már az első néhány órában jókat beszélgettünk. A bemutatkozó előadások mellett a különböző csapatépítő, várost megismertető és szakmai programok egyaránt színvonalasak voltak. Azt kell mondanom, hogy egy hihetetlen jó társaság jött össze, sajnáltuk, hogy nem mindenki kerülhet be a kollégiumba. Még így, az első év után is tartjuk a kapcsolatot, néha összejárunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a HÍD Tábor nagyon sokat jelentett nekem, nagyban megkönnyítette az egyetem elkezdését, hiszen olyan barátokat szereztem, akikre tudom, hogy mindig számíthatok.
Nyerki Emil