Az év utolsó csapatEötvözője zajlott le szerda este.

A résztvevők már az előkészületekben is kivehették részüket. A kollégium konyháiban a palacsintasütésé volt a FŐszerep. Lett így terülj, terülj asztalkám, hogy a játék végére ne csak a szellem, hanem a test is jóllakjon.

De lássuk csak az elejéről! Pejin Andrea ismét gyermekké „orvosolta” a megjelenő ifjakat. Egy jégtörő játékkal indítottunk, hogy oldódjon a hangulat. A feladatunk az volt, hogy a székeken állva, és azokról le nem lépve név szerinti sorrendbe álljunk fel. Félelmeinkkel a feldőlés veszélyét kockáztatva egyensúlyoztunk, és a gravitációt sikeresen leküzdve vettük az akadályt. Utána névpárbajban vívtunk csatát, ahol a gyorsaság volt a fő erény.
Csapatokban eladási cikké tettünk egy ruhacsipeszt. Ez új funkciókkal felvértezve lett fegyverektől (vagy épp kínzóeszközöktől) kezdve az ékszerig a legkülönbözőbb használati tárgy. A következő játékban állati bőrbe bújhattunk - ki zsiráf, ki elefánt képében mutatta meg kreativitását.

Volt itt még játékok hada, ide és tova, a lista véget itt nem ér.

A jókedv garantált volt. Csupa mosoly, csupa nevetés, igazi közösségi élmény. A több mint másfél órás program alatt mindenki kiszakadhatott a könyvek világából és a tanulás fáradalmaiból. Gyerekként játszva kapcsolódhattunk ki.

A lezárás megadta annak rendjét és módját, hisz a szorgos kezek sütötte palacsinták végre valahára az éhes játékosok hasába kerülhettek. Lekváros vagy sajtos, sós ropogtatnivalók, ki mit kívánt, és ezt követte az ünnepi koccintás kollégiumunk focicsapatának eredményes szereplésére.

Jó olykor újra gyermeknek lenni, egy kicsit kikapcsolódni és a játékban felszabadulni. Erősen javasolt heti egy alkalommal időt szánni erre, hogy feltöltődjön a tudományosság mellett az ember gyermeki lelke. Az orvos is ezt ajánlja - hallgassatok ránk, hisz mi is kipróbáltuk!