Az előző nap éppen csak elszökött a február (naptárilag vele együtt a tél is, ha gyakorlatilag ezt nem is érezzük 100%-osan), a nagyteremnél pedig elkezdtek összeverődni a kollégisták. Hogy Ursula, örökbefogadott medvénk kidugta-e az orrát a barlangból, megijedt-e az árnyékától vagy sem, nem tudni, de az fix, hogy a kollégisták nem bízzák a véletlenre, hogy jöjjön végre a tavasz - beöltöztek, fánkra fájt a foguk, és elűzték a telet annak rendje-módja szerint.

Kicsit utolsó pillanatos lett ez a március 1-jei farsang, talán épp ezért lett kicsit minimalistább (értsd: koliverziósabb) a kosztümkavalkád is. Persze azért nem kell megijedni, volt itt Doktor House á lá Igazgató Úr, gonosz keleti boszorkány, focidrukker, Szirmai Gergely, Pindúr pandúrok, mágnes és karneváli Han Solo (aki nem hiszi, járjon utána!) - meg még sokan mások. A sokéves hagyományok ellenére azonban idén nem is a jelmezeken volt a hangsúly: a szervezők ezúttal a kollégium önjelölt zenészeire vetették figyelő szemeiket. Úgy tűnik ugyanis, hogy megnőtt a tusoló alatt dudorászó, asztalon doboló amatőrök és az egészen professzionálisan, esti spontán zenekörökben összeverődő, jammelgető zenészek egy négyzetméterre eső aránya. Így lett az est visszatérő témája a nagy népszerűségnek örvendő folklórmű, a Boci boci tarka című klasszikus feldolgozása - szabadon, minimalistán (értsd továbbra is: koliverzióban) - gitáron, zongorán, titkos összetevőkből eszkábált csörgőkkel vagy akár ideiglenesen kosztümkellékként funkcionáló lábassal prezentálva.

A közösen rögtönzött minijammelés után jött az est fénypontja - merthogy szakkollégiumi szellemiség ide vagy oda, a hasát minden jóravaló ember szereti -: az evés. Méghozzá fánkevés - igazi, friss, házi, eötvösös szeretettel (bizony!) elkészítve. Persze túl egyszerű lett volna csak úgy lerohanni a fánkoktól roskadozó asztalkát, a bátrabbaknak (és az éhesebbeknek) meg kellett érte dolgozni a kéz nélküli fánkevő versenyen. Jelentkezőből nem volt hiány - persze ahogy a versenyszellem csitulni kezdett, úgy nőtt a megszokott, mindenféle kihívástól mentes, civilizáltan eszegetők száma az asztal körül. 

Szerencsére ezúttal is olyan hangulatot sikerült teremteni, aminek igazán nem is volt szüksége különösebb instruálásra - a beszélgetés és a jókedv magától is kibontakozott, miközben a profibbak gitárral, zongorával és hanggal felszerelkezve muzsikáltak a háttérben. 

Nehéz az ehhez hasonló események hangulatát szavakkal megragadni - ilyenkor jönnek a képek, sőt! a fantasztikus gifek, amelyeknél tényleg nem kellhet több.

Most merje valaki azt mondani, hogy ez nem zseniális. A gif legyen velünk!

Köszönjük a szervezők, fánkkészítők, amatőr és profi zenészek, farsangi jelmezt öltők és egyszerűen beszélgetni-szocializálódni lejövők hozzájárulását a farsangi mulatsághoz - legyen még sok ilyen!